Szabadgondolat 1912/1

Text in Hungarian to re-read

Mozgalom

A Szabadgondolkozás Magyarországi Egyesülete

november hó 20-án tartotta évi rendes közgyűlését. Dr. Vámos Henrik elnöki megnyitója után Rubin László titkár terjesztette elő a vezetőség jelentését, mely a szegedi és temesvári fiók-egyesületek alakításáról és a Szabadgondolat megindításáról számolt be. Havas Miksa pénztáros jelentését dr. Ertler Hermann terjesztette elő, vázolva az egyesület anyagi helyzetét. Forbáth Rafael ellenőr jelentése után a közgyűlés a lelépő tisztikarnak a felmentést egyhangúlag megadta és az új tisztikart a következőképpen választotta meg: Elnök: Lengyel Imre ny. kir. Ítélőtáblái bíró; alelnökök: dr. Madzsar József, dr. Szende Pál, dr. Laufer József; főtitkár: dr. Basch Imre; titkárok: dr. Erller Hermann, dr. Gergely Jenő, dr. Székely Hugó; ügyész: dr. Balogh N. Imre; pénztáros: Sándor Dénes; ellenőr: Forbáth Rafael; gazda: dr. Frigyes Béla.

Az egyesület választmánya december 2-án tartotta első ülését, melyen kebeléből végrehajtó- és szerkesztő-bizottságot küldött ki; megállapította a főtitkár előterjesztésére a legközelebbi munkaprogrammot és a tagoknak figyelmébe ajánlotta a lapagitációt. A mozgalom erősödésének jele, hogy ez őszszel a központ az eddiginél nagyobb mérlékben volt képes a fiókokat előadás-szükségletük kielégítésében támogatni.

Az eperjesi Martinovics-körben

dr. Szende Pál „Az erkölcs fejlődése”, dr. Rónai Zoltán „Nemzeti és nemzetközi elemek a kultúrában” címen tartottak előadásokat.

A kassai Bacsányi-körben

dr. Fülöp Zsigmond: „Természettudományos gondolkozás”, dr. Pólányi Károly pedig „Szabadgondolat és kultúra” címen tartották meg előadásaikat.

A szegedi Ferrer-körben

dr. Rohonczy Hugó a „Természettudományos világnézeti ől”, dr. Fülöp Zsigmond pedig az „Elet és a halál problémájáról” adtak elő.

A Szabadgondolkodők Aradi Egyesülete

a kongregációnak az aradi állami középiskolába való bevonulása ellen tiltakozott és az ultramontanizmus ellen országos akció megindítását határozta el.

A Galilei Kör

november-decemberi működésének nagyobb része szemináriumaira esik. A szabadgondolkodó szemináriumban Lóránt Jenő tartott előadást a szabadgondolkodó világszemléletről, e szeminárium befejezéséül pedig vitát rendezett a kör a szabadgondolkodó mozgalomról. A vitában részt vettek dr. Kende Zsigmond, dr. Pólányi Károly, Rubin László és dr. Székely Hugó s részint a mozgalom elméletét fejtették ki, részint pedig gyakorlati kérdéseit vitattak meg, különösen a szekularizáció kérdését és a felekezetnélküliséget.

A kór természetfilozófiai szemináriuma dr. Dienes Pál vezetése mellett és Marx szemináriuma dr. Varjas Sándor vezetése mellett minden héten tartott megbeszéléseket. Az orvosi fakultás Freud psychoanalisiséről rendezett szemináriumot, melyet dr. Ferenczi Sándor tartott meg minden hétfőn. Ugyanezen szakosztályban dr. Surányi Ede az anaphylaxiáról, Pólányi Mihály pedig a kolloidkémiáról beszélt egy-egy órás szemináriumban.

A jogi szakosztályban dr. Beck Salamon megkezdte a sztrájkkérdésről szóló szemináriumot. Az első órán a sztrájk nemzetgazdasági jelentőségét beszélték meg, januárban folytatólag magánjogi és büntetőjogi vonatkozásairól lesz szó. A technikus szakosztályban Hoor-Tempis Mór műegyetemi tanár tartott előadást. A kör a nőkérdésről szóló előadássorozatából két előadást tartott a régi képviselőház nagytermében. Az elsőt Strickerné dr. Pólányi Laura tartotta: A nő társadalmi és gazdasági helyzete címen, a másodikat dr. Rónai Zoltán: A család fejlődése címen.

November 13-án a Galilei Kör kezdeményezésére ugyancsak a régi képviselőház nagytermében a budapesti könyvtári viszonyokkal foglalkozó diákgyűlés ült össze, amely a könyvtárak kibővítését és a szükséges reformokat sürgette. A szemeszter utolsó nagyobb előadását dr. Ágoston Péter tartotta december 17-én Militarizmus és háború címen.

A kör tagjai több szakegyletben tartottak előadásokat és rendeztek munkásmatinékat. A megüresedett tisztviselői állások betöltése céljából december 10-én rendkívüli közgyűlést hivtak egybe, amelyen a Galilei Kör tisztikarát a következőképpen egészítették ki: Elnök lett: Rubin László, főtitkár: dr. Gines Miklós, első titkár: Scheff- Dabis László, főpénztáros: Weisz Alfréd, háznagy: Bittera Kálmán. A kör december 5-én és 18-án tagértekezleteket tartott, melyeken a vidéki agitációt és a kör legközelebbi programmját beszélték meg.

A meg nem született Jézus

A meg nem született Jézus . . . Két zsivajos zenekart hallok megszólalni ennek a mondatnak a nyomában. Karácsonyi harangok szelíd csengésén kezdi az egyik és a Jézus-gyermek születéséről mesél, a jászolról és a háromkirályokról, de aztán papi szitok rikoltásán folytatja és a kiátkozás nagydob-puffogásán végzi az istentagadó gazok ellen. A másik hangszerei az egyetértő nevetés harsogása, amely kigúnyolja a naiv istenhitet, a fölényes lenézés nagy hangja, mely mulat a csodák istenén és baráti üdvözletét küldi a bátor istentagadónak. De e koncert minden vonósa és fúvósa egyformán érti: a meg nem született Jézusról szól, hát Krisztus istenségét tagadja.

Az istenesek istent, emberré lett istent látnak Krisztusban, az istenellenesek embert, a hit szárnyán istenné magasztalt embert látnak Jézusban. De mindketten úgy látják, hogy a meg nem született Jézus története csak a megszületett Krisztus tagadásáról szólhat. Azt hiszik: tagadom Krisztus istenségét, pedig csak Jézus embervoltát tagadom. Krisztus, az isten: valóság. Jézus, az ember: fikció. Krisztus, az isten valóság, milliók évezredes hitében élő valóság. Jézus, az ember csak a modern „liberális” teológia teremtménye. Krisztus, az isten az emberi históriában, az emberi világnézet múltjában egy nagyszerű, a reális valóságból, a kemény gazdasági életnek, a rideg osztályharcoknak szikláiból kihajtott gondolatvirág, érzéspalánta.

Ma azonban már Krisztus, az isten is halott és halála híre szédítő sebesen terjed immár az egész világon. Nem az erdő hangja zúgta szét, mint a nagy Pán halálát Kadmosnak, de a gyárak kürtje, az óceáni gőzösök szirénája, az elektromos turbinák zizegése. Krisztus, az isten, kiszenvedett a kételkedés, a tudományok keresztfáján, Jézus, a homunkulus meg most születik a liberális teológusok lombikjában.

Amióta a föld belekerült a nap bolygói sorába és az ember bekapcsolódott a zoológia egyik fejezetébe, azóta nem lehet hirdetni azt, hogy a földet három óra hosszat sűrű sötétség szállta meg Krisztus halálakor és nem hisznek többé abban, hogy az égből istenek születhetnek és a halottak feltámadnak. A teológusok tehát most Jézussá desztillálják Krisztust, emberré teszik az istent. Kiirtanak minden kézzelfoghatóan hazug és valószínűtlen dolgot az evangéliumokból, lefejtik róluk a naiv csodákat és megkonstruálnak egy „históriai” Jézust, akinek szavára nem járnak a bénák, nem látnak a vakok, de aki bölcs és mély filozófiát prédikál, aki vallást alapit és mártírhalált hal a hitéért. Így alakul ki írásaikban a szelíd rabbinus, a dacos proletár vagy a fölöttes Übermensch képe. A nagy istent nem menthetik, hát megteremtik a nagy embert. Renan és Harnack Jézusa nem az evangéliumok Krisztusa, hiszen a finom francia szkeptikus és a nyakas, józan német nem hihette el az isteni gyermek születésének és mesés ifjúságának, szűz leánytól fogantatásának és egyben József révén a Dávid királyi házából származásának, Jeruzsálembe egyszerre két szamár hátán való benyargalásának irracionális lehetetlenségeit. Nem csodaként, hanem személyének nagyszerű szuggesztív erejével magyarázzák hát roppant hatását és agitációjának világuralmi sikerét. És nem veszik észre, hogy ez a gondolat, hogy Jézus, a fiatal rabbi egymaga teremtette meg a kereszténységet, a katolicizmus világuralmát, csodaszerűbb, mint az evangélium összes csodái együttvéve.

Pedig a teológia e fordulása előtt is, utána is dolgozott a teológiamentes történetírás Bruno Banertól és David Strausstól a mai Kalthoffig és Pflidererig és rettenetes pusztítást vitt véghez az őskereszténység írásaiban. Jézus életéből kő-kövön nem maradt. Bizonyossá lett, hogy az őskeresztény iratok közül alig van olyan, amit az írt volna, akinek a neve rá van aggatva, hogy sokkal későbbiek a dátumuknál, hogy toldások és átdolgozások formátlanítják el őket és hogy az az evangéliumok nem származnak Jézusnak kortársaitól. A legrégibb evangélium is legalább félszázaddal később keletkezett, mint amikorra Jézus halálát teszik. Ki meri hát azt mondani, hogy Jézusnak csak egyetlen szava, egyetlen prédikációja is hiteles, gyorsírók nélkül, ötven évvel az elmondásuk után feljegyezve.

A komoly történetírás nem talált egyetlen adatot se, mely az evangéliumok Jézusát igazolná. Se pogány, se zsidó, se keresztény írások nem írnak róla egyetlen történelmi hitelességű szót sem. De talált adatok egész tengerére, mely az evangéliumok Krisztusát igazolja. Jézus születése naiv és tudatlan mese, melynek minden szaváról bebizonyították, hogy históriai lehetetlenség. Krisztus születése a világhistória egyik fordulópontja, melynek magyarázatát egész ad at erdő szolgálja. A kereszténységnek, a keresztény egyháznak és nagy szimbólumának: Krisztusnak a megszületéséhez három világ nagyszerű egyesülése kellett. Ahogy az angol kapitalizmus, a francia forradalom, a német filozófia nagy szintézise teremtette meg a szocializmus gondolatrendszerét: a proletárság, az osztályharc és a fejlődési dialektika együvéforrasztásával, úgy teremtődött meg a zsidó vallás, a görög filozófia, a római gazdasági élet eggyéforradásából a kereszténység. A zsidó messiáshit, a görög etika, a római proletárság – ez a három pillére a kereszténység világot átfogó kupoláju épületének. Pogány József.

A kereszténység keletkezése

[…]

Issue Informations

Src: http://mtdaportal.extra.hu/szabadgondolat/1912/1912_01.pdf
Original Publication: Szabadgondolat, 2.1, January 1912
Other Languages:

Lge	Name
EN	Free Thought 1911/7
DE
FR	Libre Pensée 1911/7
ES	El Pensamiento Libre 1912/1