Szabadgondolat 1911/3

Text in Hungarian to re-read

Atheizmus

Isten léte vagy nem léte valamikor tudományos kérdés volt, melynek eldöntéséhez az akkori tudomány leghatározottabb módszereit, legjobb ismereteit használta fel. Érv állott érvvel szemben és a tudományosan felizgatott emberiség fáradhatatlan volt a legapróbb részletek tisztázásában is. Végtelenül fontos dologról volt szó, melynek fontosságát és jogosultságát éppen a fejlődő tudomány lélektana adta meg. A testi és lelki élet rejtelmeinek, a természet ezer csodáinak kiszolgáltatott, azokkal küzködő, megértésükre kényszerített emberiség lelkéből egy naivul és erőszakosan megalkotott világrendszer emelkedett ki, melynek tengelye, sarkköve, megoldása és megokolása, mindene volt egy fogalom, egy szó: Isten! A nyugtalan, fáradságos, sokfelé kutatásra az ő árnyéka borított fenséges nyugalmat. Ő a kezdet és a vég, ő teremtette a semmiből a világot. Mindent tud; a megfigyelés, a kétkedés forrásai, patakokon és folyókon keresztül, mint a tengerbe, hozzá vezetnek, benne tűnnek el nyomtalanul. Ismeretfoszlányok helyett teljes és tökéletes érthetetlenséget, szent misztériumot nyújt. Az egyenetlen, sokféle világot „beborítja sima víztükrével; fenekére nem lát az emberi szem. Ő az abroncs a világ testén, mely nélküle széthullana apró darabokra; minő fáradság azt azokból újra felépíteni! Az ő lényéből sugárzó fény ad szint és alakot a dolgoknak, melyeket a sötétségben csak tapogatódzva tudnánk megkülönböztetni. Ő tartja fenn, ő igazolja a társadalmat. Az ő vezetése alatt a világ bámulatos pontossággal szervezett bankház, mely mindenkit méltányosan fizet; de a bankjegyeken egyedül az ő aláírása kezeskedik.

A történelem, a bölcselet, a művészet és az erkölcstan mind vele foglalkoznak. Bizonyítékokat halmoznak létezése mellett, felépitik világegyetemét. Megalkotják személyiségét, részletesen és színesen írják le földi és túlvilági igazságszolgáltatását, mely mindennek legigazibb alapja. Ő vezérli a cselekedeteket. Nevének betűiért százezrek vére folyik, a szentek és mártírok életükkel és halálukkal vallanak minden szót, ami reá vagy környezetére vonatkozik. Az ő nevében egyházakat szerveznek, népeket kormányoznak, királyokat kennek fel; milliók sorsát tudatosan intézik és ha kell, ha nevének dicsősége úgy kívánja, milliókat küldenek a halálba. Minden igaznak ő a kútforrása, rajta egyedül épül fel minden erkölcs! És mikor az ifjú természettudomány először közölte elfogulatlan, a megfigyelésen és kísérletezésen alapuló ismereteit, ő állott a világ érdeklődésének gyújtópontjában, mely kíméletlenül égetett el mindenkit, aki afelé közeledett.

[94] A máglya ma már nem fenyegeti a tudományt, mint egykor Galilei idejében és az egyház többé nem veszi magára a tudomány célzásait. Céljait és érdekeit nem köti a szóhoz. Nem ragaszkodik mereven a tudományos alaphoz, melynek pedig létezését köszönheti, amint az inogni kezd alatta. Nem az alapot félti, de az épületet, mely neki kényelmes lakásul szolgál. Nem állítja többé, hogy a nap forog a föld körül és nagy hajlandóságot mutat arra, hogy a leszármazás tanát is elfogadja. Évmilliókká nyújtja a teremtés napjait, nem köti magát Isten és udvartartása eredeti leírásához. Isten egyszerűbb lett, visszavonultabb, megváltoztatta régi szokásait; ki régen a miatyánkok, a requiemek meg a péterfillérek számához kötötte a lelkiüdvösséget, most nem helyez súlyt a ceremóniákra, megérti a másvallásúak imáját is, lemondott régi csodáiról; minden örömét szolgáinak földi birtokaiban leli, azok gondozásában talált végre megfelelő foglalkozást. A világegyetem meg van nélküle is, a „megtisztult” istenhit szívesen belenyugszik annak reformálásába, szívesen kihelyezi a menyországot akár a Szinuszba. Csak ha földi intézményeiről van szó, akkor mozdul meg, akkor hivatkozik az érzelmeiben megbántott öreg Istenre, kit „ha nem volna, ki kellene találni”. Ha a fennálló társadalmi rendhez nyúlnak, akkor szólítja az örök erkölcsöt, akkor átkozza a szentségtörő istenkáromlót. Az egyház lemondott a részletekről hogy annál jobban hangsúlyozza a „lényeget”. És tényleg, szentjeinek jól szervezett és különböző képességekkel felruházott hadseregét ma már csak a könyöradományok gyűjtésére használja fel Nem szeret aprólékosan beszélni istenről; szívesen száműzné a világegyetem egy távoli zugába és nem ok nélkül; hiszen Isten mindenttudó. Csak a pecsétje maradjon meg. A mérges masz lagra, amelylyel a népet etetik, hadd üthessék azt védjegyül nehogy az összetéveszsze a „hamisított” tanokkal. Hadd szentesítse az államfentartó egyház végzéseit! Az egyház nem vitatkozik, az egyház kitér az érvek elől, elcsalja a tudományt a maga terüle téről, hogy aztán oldalba kapja és az erkölcs nevében támadja meg

És a tudomány, melyet az ellentállás, amikor a részletekről vol szó, még lelkesített, most az idegen területen nem sok kedvet érej a harchoz. Szavainak súlya alatt nem mer megmozdulni. A tudó mány, mely egyszer vérével írta fel igazát az égboltra, az előkelő kapitalista tudomány finnyáskodik. Elutasítja az istenproblémát, a maga területén nem találkozik vele. A napok és csillagok a láthatatlan karmester nélkül is hibátlan összhangban búgják őröl dalaikat, amint előre kiszámított pályáikat rójják le. A physiologitankönyveiben egy sző sincs istenről, a leiekről és annak hallha tatlanságáról. A földrajzban hiába keresnők az ég vagy a poke leírását és még a leghívőbb lélek sem reméli, hogy végre is a dé sarkon fogják azt felfedezni. A geológia nem tud a világ teremte séről, melynek hat napját különben sem szabad „szó szerint venni” A tudós az „ízlésre” hivatkozik. Vállat von, ha istenre kerül szó: „Nem ismerem ezt az urat.”

De mi, kik a felvilágosodásért és a népmilliók jogaiért küzdünk [95] mi igenis ismerjük. Lépten-nyomon találkozunk vele. Évezredek óta az ő nevében történik minden igazságtalanság, ő szentesit minden gazságot. Ő az, aki fentartja a tömeg nyomorát és az uralkodó osztályok rabló gazdagságát. Ő biztosit minket arról, hogy minden úgy van jól, ahogy van, hogy mindenki törődjék bele sorsába és engedelmeskedjék némán, zúgolódás nélkül. Ő áll útjában minden haladásnak, ott van az igazak és a bátrak gyülekezetében, hogy merész és hivalkodó fölényével elriasszon minden nemes szándékot.

Ne hagyjuk magunkat elriasztani! Nem szabad eltűnnie szemeink elől! Ő egyedül tudja, hol van az a pont, mely az egyház szerint ugyan kívül fekszik a földön, de ahonnan mi azt sarkaiból ki tudjuk forgatni. Benne, benne egyedül gyökeredzik számtalan olyan intézmény, melyet semmi más megokolni, melynek igazságtalanságát semmi más enyhíteni nem tudná, mint éppen az ő tényleges létezése. Ne hagyjuk elszáradni ezek alól a gyökeret, hogy aztán egyenként és fáradságosán kelljen kiirtani őket, de gyökerestől emeljük ki valamennyit egyszerre a földből! Hiába az egyház és az erkölcs minden tiltakozása, az ízlés minden húzódása: fel kell vetnünk, szüntelen energiával el kell döntenünk a kérdést. Mennyiben alapszik a mai erőszakos társadalmi rend a maga egymás fölé épített néposztályanál isten tényleges létezésén?! És akkor nem lesz többé hiu és csupán a felekezeti békét megbontó a vita, hogy vájjon van-e isten vagy nincs, nem lesz az többé mindenkinek magánmeggyőződése, melyet persze hogy nem szabad szentségtörő kézzel megbolygatni.
Helvéth Géza.

Issue Informations

Src: http://mtdaportal.extra.hu/szabadgondolat/1911/1911_03.pdf
Original Publication: Szabadgondolat, March 1911
Other Languages:

Lge	Name
EN	Free Thought 1911/3
DE
FR	Libre Pensée 1911/3
ES	El Pensamiento Libre 1911/3