Mi nem küzdünk a vallás ellen…

From Karl Polanyi
Jump to navigation Jump to search

Endre Ady hu.jpg To Read.png
Text in Hungarian to re-read

[118] „Mi nem küzdünk a vallás ellen…” Újabban vannak szabadgondolkodók, akik így beszélnek. Nem Tisza Istvánt és társait értjük. Igaz azok sem küzdenek a vallás ellen és azok is szabadgondolkodóknak mondják magukat. Várady Zsigmondra gondolunk, akit múltjának távlatából a közvélemény is szabadgondolkodónak tart, mert még nem tanulta meg, hogy a parlamenti levegő gondolatszabadsága a kormányképesség mindenkori küszöbétől függ.

Reánk, szabadgondolkodókra nézve Várady Zsigmond pályafutása közömbös. Nem közömbösek azonban azon nézetek, amelyeket múltjának tekintélyével fedez és amelyek alkalmasak arra, hogy programmunk és céljaink tekintetében zavart támasszanak. Ha a vallás „a lélek legnemesebb virága”, amelyet bántani nem szabad, miért bűnösök akkor azok, akik annak ültetvényeivel az emberiség termőföldjét elborítják? Avagy csupán az egyház „túlkapásai” ruták, de sajátos hivatása szép és magasztos? Puszta bölcseleti vita talán az ateizmus kérdése, amely nem méltó az emberi társadalom érdeklődésére és irányítására? Hát nem ez a forrása az antiklerikális és demokratikus cselekvésnek? Mi hát az ateista világnézet egységes tengelye?

A vallás az ember alacsonyabb rendű ösztöneit egyesíti magasabb törekvései ellen. Gondolkozásunk gyöngeségéből várat épít gondolkozásunk ereje ellen. Nem létező dolgokra tereli a figyelmet és eltereli azt a létezőkről. Az idegen akaratot követő szolga ösztöneit neveli bennünk, mikor az akaratelhatározást nem az értelem határozatainak veti alá. Megzavarja érzékeink örömeit megvetése által és aljas ösztöneinket felszabadító gyanakvásával belénk fojtja érzékeink tisztult, emelkedett örömeit. Az erkölcs feltétlensége helyébe a jutalom és büntetés alkudozásait ülteti és ezzel bensőleg felelőtlenné teszi az egyént, mint amilyen az Isten, aki őt teremtette. Az akarati és gondolati szolgaság, a meg nem tisztult érzékiesség és a felelősség nélkül való erkölcs rendszere a vallás. Az állati sorból bennünk maradt félelem érzése és a félelemtől eltorzult képzelet rémlátása − a vallás alapjai. Az értéktelen, a halálra ítélt ösztönök foglalata, amelyeknek veszniök kell, ha az emberiség fel akar szabadulni alacsony múltjának átka alól.

A vallásos érzés és a vallási babonák ellen közvetlenül küzdeni lehetlen. Az antialkoholisták sem bántják a részeget, mert a részeggel nem lehet józanul beszélni. Magával a vallásossággal mi is [119] tehetetlenül állunk szemben, mert ha minden imádságos aszonynyal egy Haeckel is szállna vitába, akkor is az imádságos asszonyé volna az utolsó szó. De nem küzdünk a vallásosság ellen közvetlenül azért sem, mert a vallásosságnak saját, önálló életereje nincsen. Mint elszórt tünemény, a költészethez hasonlóan, felléphet magától is, de olyan tömegesen, állandóan és főképp olyan ellentállóan, mint a mai társadalmakban, a saját erejéből az ki nem fejlődhetnék és meg nem állhatna soha. A vallásosság feltételeit kell megszüntetni, mert azok nélkül vallásosság sem volna és viszont vallásosság lesz mindaddig, amíg csak ezek a feltételek meg nem szűntek.

A vallásosság közvetlenül a tekintély alapjain épült fel. Tudományos és erkölcsi rendszerek vannak mögötte. A vallásos kozmogonia, a leszármszástan és lélektan, a vallásos társadalomtudomány és történelem, mindmegannyi hamis rendszer, de régiségüknél és teljességüknél fogva tekintélyesek. Hasonlóak ezek az alkoholisták élettanához, átörökléstanához, kortanához és gyógyszertanához, amelyeknek tudományos közhelyeit az antialkoholistáknak le kellett rombolniok, hogy az alkoholbabona tekintélyét is leronthassák. Ezekhez a tudományos igazolásokhoz ugyanilyen értékű erkölcsi rendszerek tekintélye is járul. A valláserkölcs az a hamis erkölcsi nézet, amely az ember helyes és értékes cselekvését a vallás látószögéből méri és amely éppen ezért ezeket a babonákat magukat is értékeseknek mondja. Mint a hogy a józanság barátainak a férfiasság és nemzeti virtus ideológiáitól övedzett alkoholerkölcs egész tekintélyével kellett megbirkózniuk, úgy nekünk, szabadgondolkodóknak meg kell küzdenünk a valláserkölcscsel, amely emelkedettségnek mondja a gondolat elzüllését és a tudat elkábításában nem bűnt lát, hanem erényt.

A vallásosság ellen tehát csak úgy harcolhatunk, hogy a vallással kapcsolatos ismereti és értékelő rendszerekkel szállunk szembe. Azok ellen pedig nemcsak érvekre van szükségünk. Csak ha rámutatunk azokra az érdekekre, amelyek a vallás rendszereihez fűződnek, akkor jutottunk el ahhoz a ponthoz, amelyen ez az épület nyugszik és amelyről az megdönthető. Az egyház intézménye, egy kisebbség érdekében, ez egyik hatalmas támasza ezeknek a korhadt rendszereknek. A részegség ellenségei is − hogy hasonlatunkat tovább fűzzük − az alkoholtudomány díszletei mögött az alkoholtőke bástyáira akadtak. így lesz a szabadgondolat atheista elméletéből gyakorlati antiklerikalizmus.

De az egyház csupán az osztályállam idegrendszere, amely azt mozgatja, de amelyet ez a szervezet táplál. Aki az egyház ellen küzd, az az osztályállammal találja magát szemközt és így lesz az ateizmusból általános politikai magatartás. Az egyén következetességétől függ azután, megálle ezen a ponton. A legmélyebb megértés arra utalja őt, hogy a politikai erőviszonyok gazdasági rendszerek függvényei és a túlvilági szolgaságot az emberiség nagy tömegei csak földi szolgaságukkal együtt fogják végképp lerázni.

[120] Az atheizmus tisztult gondolataiért és tisztult erkölcseiért élünk és harcolunk. Benne gyökeredzik társadalmi cselekvőségünk legmélyebb igazolása, elméleti és gyakorlati kérdéseink egységes megoldása. És igazunkba vetett hitünket, végső elszántságunkat áhitatossá teszi az az érzés, hogy világnézetünk megvédése és hirdetése az emberiség minden nagy ügyének bajtársaivá avat bennünket. P. K.

Text Informations

Original Publication: in Szabadgondolat, 1.3, 1911 p. 118-121
KPA: 01/07 (4 p. ; copy of the original)
Other Languages:

Lg Name
EN We do not Fight Religion
DE
FR Nous ne combattons pas la religion