Történelemtanitás a láthatáron: Difference between revisions

From Karl Polanyi
Jump to navigation Jump to search
No edit summary
mNo edit summary
 
(13 intermediate revisions by the same user not shown)
Line 1: Line 1:
[221] Minden út Rómába vezet, ha visszafelé megyünk rajta! p.k.
{{Hungarian to re-read}}


[222] A  mai  történelemtanítás  ellenségei,  mint  amin
{{Page |n°=221}} Minden út Rómába vezet, ha visszafelé megyünk rajta! p.k.
ő
Pikler  Gyula  és  az 
egész  szociológiai  irány,  azt  állítják,  hogy  a  történelemtanítás  nem 
igazságokat  tanít,  hanem  megelégszik  azzal,  ha  a  tömegben  bizonyos 
jelszavak  (Stichwort-ok)  megragadnak,  mert  ezeket  felhasználni,  helye- 
sebben  ezekkel  kapcsolatot  találni  azután  már  könny
ű
  és  a  vezet
ő
körök  dolga.  A  történelemtanítás 
apostolai  viszont,  mint  például 
Emil
a  Woinovich, 
wirklicher  geheimer  Rat,  General  der  Infanterie  („ 
Weckung
und  Pflege  historischen  Sinns” 
cím
ű
  cikkében  „Osterreichische  Rund- 
schau” 1913 Julius 1. szám), azt állítj
ák, hogy „elég ha a történelmi emlé-
kekb
ő
l  a  tömegben  csak  bizonyos  jelszav
ak  („Stichworte”)  megragadnak, 
mert  ezeket  felhasználni,  helyesebben  ezekhez  kapcsolatot  találni  azután 
már  aránylag  könny
ű
  és  a  vezet
ő
  körök  dolga”.  Mint  látnivaló  az  ellentét 
nem  is  olyan  nagy,  s
ő
t  inkább  nagyon  csekély.  A  két  álláspontot 
mindössze  az  választja  el  egymástól,  hogy  míg  a  generális  ur  csak  az 
„österreichische  Rundschau”  beavatott  lapjain  cikkezik  ilyen  nyílt- 
sággal,  addig  Pikler  Gyula  ugyanezeket  az  igazságokat  a  tudomány 
fórumán  állítja  és  védelmezi.  De  ha  még  ilyen  hivatott  igazolás  után 
is  kétséges  lehetne,  vájjon  igaz-e  Pikler  tétele,  hogy  a  XIX.  század  a 
történelemtudomány  és  a  reakció  százada  volt,  míg  a  XX.  század  a 
szociológia  és  a  halad
ás  százada  lesz,  akkor  Ja
nkovich  Béla  miniszter 
úr  legújabb  középiskolai  reform-t
antervének  végleg  meg  kell  gy
ő
znie
a  kételked
ő
ket.  Janus-fej  minden  magyar  közoktatásügyi  miniszté- 
rium,  amelynek  a  múltba  néz
ő
  arca  élénk  figyelemmel  kísér  min- 
dent  és  el  nem  felejt  semmit,  a  jöv
ő
be  néz
ő
  arca  azonban  nem 
lát  semmit,  mert  gondosan  behunyja  mind  a  két  szemét  .  .  .  Az  új 
tanterv  is  közellátó  a  természett
udományok  tekintetében  és  teljesen 
vak  a  szociológiára,  míg  valósággal  telepatikus  érzéke  van  a  törté- 
nelemtudományok  iránt.  Nem  azt  kell  tanulnia  a  gyermeknek  az  isko- 
lában,  hogy  az  emberi  társulás  és  fejl
ő
dés  története  egyetemes  törvé- 
nyek  alatt  áll,  amelyek  minden  id
ő
re  és  minden  helyre  érvényesek  és 
így  hozzák  létre  a  változó  feltételekhez  képest  a  múltban  és  jelenben 
lefolyó  társadalmi  tünemények  tenge
rét.  Szociológiai  igazságokat  nem 
szabad  hallania,  nehogy  kinevesse  a,
  társadalmi  reakciót,  amely  gyer- 
meki  kedélylyel  egy  szociális 
perpetumstabile-
n
(Pikler)  töri  a  fejét. 
Higyje  azt,  hogy  a  világ  a  múltban  történt  és  nem  a  jöv
ő
ben  lesz 
megtörténend
ő
,  hogy  hét  nap  alatt  teremtette  Isten  az  eget  és  a  földet, 
nem  pedig  mi  teremtjük  azt  újra  a  mai  napon,  hogy  minden  érték  a 
régihez  f
ű
z
ő
dik  és  az  új  már  magában  véve  értéktelen,  hogy  a  nagy 
társadalmi  átalakulások  különös 
és  látszólag  soha  meg  nem  ismétl
ő
d
ő
körülmények  összjátékából  keletkez
tek,  hogy  Cleopatrák  és  Napóleonok 
nélkül  nincsen  történelem  és 
hogy  ezek  nem  kakukok  a  társadalmi 
fejl
ő
dés  óráján,  hanem  maguk  az  órások,  akik  nélkül  a  gép  meg  sem 
indul! Amilyen  lassan  hódított  tere
t  az  emberek  világfelfogásában  a 
természetrajzzal  szemben  a  természe
ttan,  olyan  lassan  lép  a  történe- 
lem  helyébe  a  szociológia. Jól  lát  tehát  el
ő
re  Jankovich  úr,  amikor  a 
modern  természettudományt  és  a  modern  társadalomtudományt  egy- 
szerre  nem  akarja  meglátni  és  amikor  ezek  helyett  a  történelembe 
mélyeszti  tekintetét.  A  történelemtudomány  mai  mesemondó  formá- 
jában,  f
ő
leg  azonban  attól  a  pulpitusi  bölcsességt
ő
l  átitatva,  amely 
minden  esemény  mögött  azt  látja,  aki  el
ő
térben  áll,  ahelyett,  hogy 
azt  látná  meg,  ami  valóban  mögött
e  van,  amely  „szellemekkel”  népe- 
siti be a múltat, kor- és népszellemekkel,  amelyek  „egymással  [223] viaskodnak”,  egymás  „segítségére  sietnek”  és  végül  az  emberekb
ő
l  „kihal- 
nak”,  mint^  a  cigányból  az  ördög,  ez  az  egész  középafrikai  négertudo- 
mány,  valóban  csak  arra  való,  hogy  még  jobban  megfélemlítse  a 
katolikus  legényegyletek  Magyarországát  és  a  megszületésünk  el
ő
tti
sötétségbe  éppen  olyan  mumus
okat  ültessen  bele,  mint  amin
ő
k a  halál 
utáni semmib
ő
l már rémítenek bennünket.
De  Klio  nem  ül  a  vallás-  és  közokt
atásügyi  minisztérium  fogalmazói 
karában  és  csak  a  történetet,  amelyet  már  megirt,  vehetik  ott  fel  a 
tantervbe,  azonban  a  történelmet  mégs
em  ott  írják.  Kronoszról  pedig» 
akir
ő
l  az  orfikus  mitológia  azt  mondja,  hogy  Chronoszszal,  az  Id
ő
vel
azonos,  fel  van  jegyezve,  hogy  felfalta  saját  gyermekeit.  Bevalljuk, 
örömmel  látjuk,  hogy  Id
ő
  apónak  már  régen  fáj  a  foga  legid
ő
sebb
magzatára, – a történettanításra,


----
== The text ==
'''Original Publication''': “Történelemtanitás a láthatáron”, ''Szabadgondolat'', ??, p. 222-223 (?? à l’horizon)<br />
{{Page |n°=222}} A mai történelemtanítás ellenségei, mint aminő Pikler Gyula és az egész szociológiai irány, azt állítják, hogy a történelemtanítás nem igazságokat tanít, hanem megelégszik azzal, ha a tömegben bizonyos jelszavak (Stichwortok) megragadnak, mert ezeket felhasználni, helyesebben ezekkel kapcsolatot találni azután már könnyű és a vezetőkörök dolga. A történelemtanítás apostolai viszont, mint például Emil a Woinovich, wirklicher geheimer Rat, General der Infanterie („ Weckung und Pflege historischen Sinns” című cikkében „Osterreichische Rundschau” 1913 Julius 1. szám), azt állítják, hogy „elég ha a történelmi emlékekből a tömegben csak bizonyos jelszavak („Stichworte”) megragadnak, mert ezeket felhasználni, helyesebben ezekhez kapcsolatot találni azután már aránylag könnyű és a vezető körök dolga”. Mint látnivaló az ellentét nem is olyan nagy, sőt inkább nagyon csekély. A két álláspontot mindössze az választja el egymástól, hogy míg a generális ur csak az „österreichische Rundschau” beavatott lapjain cikkezik ilyen nyíltsággal, addig Pikler Gyula ugyanezeket az igazságokat a tudomány fórumán állítja és védelmezi. De ha még ilyen hivatott igazolás után is kétséges lehetne, vájjon igaze Pikler tétele, hogy a XIX. század a történelemtudomány és a reakció százada volt, míg a XX. század a szociológia és a haladás százada lesz, akkor Jankovich Béla miniszter úr legújabb középiskolai reform-tantervének végleg meg kell győznie a kételkedőket. Janusfej minden magyar közoktatásügyi minisztérium, amelynek a múltba néző arca élénk figyelemmel kísér mindent és el nem felejt semmit, a jövőbe néző arca azonban nem lát semmit, mert gondosan behunyja mind a két szemét… Az új tanterv is közellátó a természettudományok tekintetében és teljesen vak a szociológiára, míg valósággal telepatikus érzéke van a történelemtudományok iránt. Nem azt kell tanulnia a gyermeknek az iskolában, hogy az emberi társulás és fejlődés története egyetemes törvények alatt áll, amelyek minden időre és minden helyre érvényesek és így hozzák létre a változó feltételekhez képest a múltban és jelenben lefolyó társadalmi tünemények tengerét. Szociológiai igazságokat nem szabad hallania, nehogy kinevesse a, társadalmi reakciót, amely gyermeki kedélylyel egy szociális perpetumstabilen (Pikler) töri a fejét.
'''KPA''': 01/16 (2 p., copie de l’original)


[[Category: Hungarian text to type]]
Higyje azt, hogy a világ a múltban történt és nem a jövőben lesz megtörténendő, hogy hét nap alatt teremtette Isten az eget és a földet, nem pedig mi teremtjük azt újra a mai napon, hogy minden érték a régihez fűződik és az új már magában véve értéktelen, hogy a nagy társadalmi átalakulások különös és látszólag soha meg nem ismétlődőkörülmények összjátékából keletkeztek, hogy Cleopatrák és Napóleonok nélkül nincsen történelem és hogy ezek nem kakukok a társadalmi fejlődés óráján, hanem maguk az órások, akik nélkül a gép meg sem indul! Amilyen lassan hódított teret az emberek világfelfogásában a természetrajzzal szemben a természe ttan, olyan lassan lép a történelem helyébe a szociológia. Jól lát tehát előre Jankovich úr, amikor a modern természettudományt és a modern társadalomtudományt egyszerre nem akarja meglátni és amikor ezek helyett a történelembe mélyeszti tekintetét. A történelemtudomány mai mesemondó formájában, főleg azonban attól a pulpitusi bölcsességtől átitatva, amely minden esemény mögött azt látja, aki előtérben áll, ahelyett, hogy azt látná meg, ami valóban mögötte van, amely „szellemekkel” népesiti be a múltat, korés népszellemekkel, amelyek „egymással {{Page |n°=223}} viaskodnak”, egymás „segítségére sietnek” és végül az emberekből „kihalnak”, mint^ a cigányból az ördög, ez az egész középafrikai négertudomány, valóban csak arra való, hogy még jobban megfélemlítse a katolikus legényegyletek Magyarországát és a megszületésünk előtti sötétségbe éppen olyan mumusokat ültessen bele, mint aminők a halál utáni semmiből már rémítenek bennünket. De Klio nem ül a vallásés közoktatásügyi minisztérium fogalmazói karában és csak a történetet, amelyet már megirt, vehetik ott fel a tantervbe, azonban a történelmet mégsem ott írják. Kronoszról pedig» akiről az orfikus mitológia azt mondja, hogy Chronoszszal, az Idővel azonos, fel van jegyezve, hogy felfalta saját gyermekeit. Bevalljuk, örömmel látjuk, hogy Idő apónak már régen fáj a foga legidősebb magzatára, – a történettanításra.
 
== Text Informations ==
'''Reference''':<br />
'''Original Publication''': “Történelemtanitás a láthatáron”, [[Szabadgondolat 1913/7|''Szabadgondolat'', 3.7]], July [[1913]], p. 222-223<br />
'''KPA''': [[01/16]] (2 p., copy of the original)<br />
'''Other Languages''':
{|class="wikitable"
! Name
! Lg
|-
| EN
| [[History at the Horizon]]
|-
| DE
|
|-
| FR
| [[L'Histoire à l'horizon]]
|}

Latest revision as of 02:42, 15 March 2020


Text in Hungarian to re-read

[221] Minden út Rómába vezet, ha visszafelé megyünk rajta! p.k.

The text

[222] A mai történelemtanítás ellenségei, mint aminő Pikler Gyula és az egész szociológiai irány, azt állítják, hogy a történelemtanítás nem igazságokat tanít, hanem megelégszik azzal, ha a tömegben bizonyos jelszavak (Stichwortok) megragadnak, mert ezeket felhasználni, helyesebben ezekkel kapcsolatot találni azután már könnyű és a vezetőkörök dolga. A történelemtanítás apostolai viszont, mint például Emil a Woinovich, wirklicher geheimer Rat, General der Infanterie („ Weckung und Pflege historischen Sinns” című cikkében „Osterreichische Rundschau” 1913 Julius 1. szám), azt állítják, hogy „elég ha a történelmi emlékekből a tömegben csak bizonyos jelszavak („Stichworte”) megragadnak, mert ezeket felhasználni, helyesebben ezekhez kapcsolatot találni azután már aránylag könnyű és a vezető körök dolga”. Mint látnivaló az ellentét nem is olyan nagy, sőt inkább nagyon csekély. A két álláspontot mindössze az választja el egymástól, hogy míg a generális ur csak az „österreichische Rundschau” beavatott lapjain cikkezik ilyen nyíltsággal, addig Pikler Gyula ugyanezeket az igazságokat a tudomány fórumán állítja és védelmezi. De ha még ilyen hivatott igazolás után is kétséges lehetne, vájjon igaze Pikler tétele, hogy a XIX. század a történelemtudomány és a reakció százada volt, míg a XX. század a szociológia és a haladás százada lesz, akkor Jankovich Béla miniszter úr legújabb középiskolai reform-tantervének végleg meg kell győznie a kételkedőket. Janusfej minden magyar közoktatásügyi minisztérium, amelynek a múltba néző arca élénk figyelemmel kísér mindent és el nem felejt semmit, a jövőbe néző arca azonban nem lát semmit, mert gondosan behunyja mind a két szemét… Az új tanterv is közellátó a természettudományok tekintetében és teljesen vak a szociológiára, míg valósággal telepatikus érzéke van a történelemtudományok iránt. Nem azt kell tanulnia a gyermeknek az iskolában, hogy az emberi társulás és fejlődés története egyetemes törvények alatt áll, amelyek minden időre és minden helyre érvényesek és így hozzák létre a változó feltételekhez képest a múltban és jelenben lefolyó társadalmi tünemények tengerét. Szociológiai igazságokat nem szabad hallania, nehogy kinevesse a, társadalmi reakciót, amely gyermeki kedélylyel egy szociális perpetumstabilen (Pikler) töri a fejét.

Higyje azt, hogy a világ a múltban történt és nem a jövőben lesz megtörténendő, hogy hét nap alatt teremtette Isten az eget és a földet, nem pedig mi teremtjük azt újra a mai napon, hogy minden érték a régihez fűződik és az új már magában véve értéktelen, hogy a nagy társadalmi átalakulások különös és látszólag soha meg nem ismétlődőkörülmények összjátékából keletkeztek, hogy Cleopatrák és Napóleonok nélkül nincsen történelem és hogy ezek nem kakukok a társadalmi fejlődés óráján, hanem maguk az órások, akik nélkül a gép meg sem indul! Amilyen lassan hódított teret az emberek világfelfogásában a természetrajzzal szemben a természe ttan, olyan lassan lép a történelem helyébe a szociológia. Jól lát tehát előre Jankovich úr, amikor a modern természettudományt és a modern társadalomtudományt egyszerre nem akarja meglátni és amikor ezek helyett a történelembe mélyeszti tekintetét. A történelemtudomány mai mesemondó formájában, főleg azonban attól a pulpitusi bölcsességtől átitatva, amely minden esemény mögött azt látja, aki előtérben áll, ahelyett, hogy azt látná meg, ami valóban mögötte van, amely „szellemekkel” népesiti be a múltat, korés népszellemekkel, amelyek „egymással [223] viaskodnak”, egymás „segítségére sietnek” és végül az emberekből „kihalnak”, mint^ a cigányból az ördög, ez az egész középafrikai négertudomány, valóban csak arra való, hogy még jobban megfélemlítse a katolikus legényegyletek Magyarországát és a megszületésünk előtti sötétségbe éppen olyan mumusokat ültessen bele, mint aminők a halál utáni semmiből már rémítenek bennünket. De Klio nem ül a vallásés közoktatásügyi minisztérium fogalmazói karában és csak a történetet, amelyet már megirt, vehetik ott fel a tantervbe, azonban a történelmet mégsem ott írják. Kronoszról pedig» akiről az orfikus mitológia azt mondja, hogy Chronoszszal, az Idővel azonos, fel van jegyezve, hogy felfalta saját gyermekeit. Bevalljuk, örömmel látjuk, hogy Idő apónak már régen fáj a foga legidősebb magzatára, – a történettanításra.

Text Informations

Reference:
Original Publication: “Történelemtanitás a láthatáron”, Szabadgondolat, 3.7, July 1913, p. 222-223
KPA: 01/16 (2 p., copy of the original)
Other Languages:

Name Lg
EN History at the Horizon
DE
FR L'Histoire à l'horizon