Az angol példa

The text

Tisza István és Lukács László egész parlamenti programmja az „angol példa” meséjén alapszik. Az „angol példa” ad jogot arra, hogy „a parlamenti élet zavartalan mű ködésének helyreállítá sa céljából” azt minden eszközzel megzavarják és ug yanez a veszedelmes példa teszi szükségessé, hogy az obstrukciót a pa rlamentarizmus feláldozása árán is letörjék. Valóban, aki vérbeli an golnak érzi magát, mint Lukács és mint Tisza, az nem talá lja helyét ebben a jelszavak után indulói mint Herczeg Ferenc radikálisainkat nevezte, „balkáni” Magyarországban. Hiába, hiába, más dolog Angliában állam férfiúnak lenni és más dolog Magyarországon. Szegény Lukács ezt drágán tanulta meg.

Ez a beállítás azonban némileg erőszakos, sőt mondhatnék, önké- nyes. Szem ű nk előtt zajlik le most Anglia parlamentjében és annak vizsgáló bizottságában, sajtójában és törvényszéki tárgyalásain egy olyan ügy, amelyből megtanulhattuk, hogy mi az angol parlamenti élet sajátossága és mi az az „angol példa”. Mert olyan példás volt ez és olyan angolos, hogy megérezte a hatását a korrupt Amerika, a ki- tanult Franciaország, a viharedzett Olaszország, a rosszhír ű Oroszország és az álszentesked ő Németország egyaránt. Egy panama-port tárgyalt Anglia le, annyi erkölcsi fegyele mmel, annyi nyíltsággal és mondjuk meg mindjárt, olyan felment ő és felszabadító eredménynyel, aminőt csak a legjobb politikai iskolázás tud nevelni. Mintha nem a hírhedt [231] Marconi-ügyben hallgatta volna meg a Ház a megvádolt Lloyd George-ot, hanem a f ő rendiház megszüntetése, a földreform, a választójog kiterjesztése, vagy a szekularizáció valamelyik nagyszerű lendületű aktuális Kérdésében szólalt volna fel ez a páratlanul népszer ű államférfiú. Ő szintén bevallotta: történt hiba, történt meggondolatlanság, történt elővigyázatlanság is, mert a hamis látszatot óvatosabban kellett volna kerülni. De minden, ami történt, nyíltan, jellemesen és becsületesen történt. . .

Az angol Attorney-Generalt, aki részben igazságügyminisztert, részben koronaügyészi hatáskörrel bir, Sir Isaac Rufust azzal vádolták meg, hogy Lloyd George pénzügyminiszter-társával egyetemben a Marconitársaságtól részvényeket vett, amikor pedig öccse, mint ezen társaság vezérigazgatója, az angol állammal üzleti viszonyban van. A miniszte- rek – így szólt a vád – hivatali in formációjukat felhasználva, akar- tak vagyoni nyereségre szert tenni. Példás volt és angol az a mód, am elyen a miniszterek ügyét elbírál' ták. A miniszterelnök felállott és páratlan szigorúsággal szövegezte meg el ő re azt a mértéket, amelyet a gyanúsítottaknak meg kell ütniök ahhoz, hogy tisztázva legyenek. „Min iszternek nem szabad semmiféle szívességet sem igénybe venni olya noktól, akik a kormánynyal üzleti összeköttetésben vannak, vagy azzal ilyent keresnek. Miniszternek nem szabad olyan ügyben résztvennie, amelyben vagyoni magánérdeke bármily elképzelhet ő módon közmegbízatásával ellentétbe juthat.” így az angol példa. Ellenben példát lan és magyaros volt, amikor Tisza a panamázók Napóleonjának bélyegzett Lukácsot röviden Széchenyi- hez hasonlította! Angolos volt és példás, hogy Lloyd George saját magánkönyveit a bizottság rendelkezésére bocsátotta, bár, mint maga mondotta, nem hiszi, hogy erre sokan hajlandók' volnának . . . Hiába célzott itt magyar kollégájára, mert ez igenis, még a tárgyalás előtt kijelentette, hogy az ő élete felütött könyv, amelynek minden lapja nyitva áll! íme, az angol példa hatása. De példátlan volt és magyaros, hogy amikor komolyra fordult a dol og, akkor a gyáva Lukács, ahol tehette, a tanuk szájára lakatot tett és mint Vázsonyi mondotta, össze- ragasztotta a lapokat élete nyitott könyvében! A Marconi-ügy azt derítette ki, hogy a miniszterek egy másik (ame- rikai) társaságtól vettek részvényeket és hogy ennek semminem ű érde- keltsége az angol társaságban nem volt. Napi árfolyamon vásároltak és még veszítettek is rajta. Ezekut án szinte hihetetlenül hangzanék az a kíméletlenség és az a szigor, amel ylyel az Attorney-Generalt (amikor testvérének egy rágalmazást perében tanúul kihallgattatott) a védelem faggatta, ha nem magyarázná meg éppen a tanú erkölcsisége, hogy az a megterhelést meg sem érzi, s ő t inkább kívánja. A bíróság enge- delmével tett fel a védelem a pusztán tanúképp szerepl ő Sir Isaac Rufushoz, a brit világbirodalom aktiv koronaügyészéhez és igazság- ügyminiszteréhez egy személyben, olyan kérdéseket, amelyek a kényes- ség és kínosság egész skáláját kimerítették. Corrupt, incorrect, im- proper, indecent, unfair, indiscrete és más hasonló kifejezések végtelen fokozatait kellett sorban tagadással meghazudtolnia a tanúnak ahhoz, hogy vallomását teljesen jóhiszem ű nek fogadja el a bíróság. Ilyen körülményesen intézik el az ilyen ügyet Angliában. Nálunk ezt egyszer ű bben végzik el. Ha egy önző klikknek pénz kell, hogy megvesztegetett és megfélemlített oláhokkal leszavaztassa a magyar szavazókat, ha garázda rend ő rlegények kellenek, hogy ököllel, karddal és revolverrel verj ék széjjel a népképvisel ő ket, ha sajtóra van 232 szükségük, amely mindent helyeseljen és pártra, amelyet a váltótárcá- jukban tarthassanak, akkor egyszer ű en belenyúlnak az államkasszába és lopnak, csalnak, sikkasztanak, ahogy jól esik. „Mit, és még ez ellen szólni merészel valaki? – No, várjatok csak, – hol is az az „angol péld!?” (p. k.)

References

Reference:
Original Publication: “Az angol példa”, Szabadgondolat, 3.7, July 1913, p. 230-233 (L’exemple anglais)
KPA: 01/15 (3 p., copie de l’original)