Mi nem küzdünk a vallás ellen…

„Mi nem küzdünk a vallás ellen . . .” Újabban vannak szabad- gondolkodók, akik így beszélnek. Nem Tisza Istvánt és társait értjük. Igaz azok sem küzdenek a vallás ellen és azok is szabad- gondolkodóknak mondják magukat. Várady Zsigmondra gondolunk, akit múltjának távlatából a közvélemény is szabadgondolkodónak tart, mert még nem tanulta meg, hogy a parlamenti levegő gon- dolatszabadsága a kormányképesség mindenkori küszöbétől függ. Reánk, szabadgondolkodókra nézve Várady Zsigmond pálya- futása közömbös. Nem közömbösek azonban azon nézetek, amelye- ket múltjának tekintélyével fedez és amelyek alkalmasak arra, hogy programmunk és céljaink tekintetében zavart támasszanak. Ha a vallás „a lélek legnemesebb virága”, amelyet bántani nem szabad, miért bűnösök akkor azok, akik annak ültetvényeivel az emberiség termőföldjét elborítják? Avagy csupán az egyház „túl- kapásai” ruták, de sajátos hivatása szép és magasztos? Puszta bölcseleti vita talán az ateizmus kérdése, amely nem méltó az emberi társadalom érdeklődésére és irányítására? Hát nem ez a forrása az antiklerikális és demokratikus cselekvésnek? Mi hát az ateista világnézet egységes tengelye? A vallás az ember alacsonyabb rendű ösztöneit egyesíti maga- sabb törekvései ellen. Gondolkozásunk gyöngeségéből várat épít gondolkozásunk ereje ellen. Nem létező dolgokra tereli a figyelmet és eltereli azt a létezőkről. Az idegen akaratot követő szolga ösz- töneit neveli bennünk, mikor az akaratelhatározást nem az értelem határozatainak veti alá. Megzavarja érzékeink örömeit megvetése által és aljas ösztöneinket felszabadító gyanakvásával belénk fojtja érzékeink tisztult, emelkedett örömeit. Az erkölcs feltétlensége helyébe a jutalom és büntetés alkudozásait ülteti és ezzel bensőleg felelőtlenné teszi az egyént, mint amilyen az Isten, aki őt terem- tette. Az akarati és gondolati szolgaság, a meg nem tisztult érzékiesség és a felelősség nélkül való erkölcs rendszere a vallás. Az állati sorból bennünk maradt félelem érzése és a félelemtől eltorzult képzelet rémlátása − a vallás alapjai. Az értéktelen, a halálra ítélt ösztönök foglalata, amelyeknek veszniök kell, ha az emberiség fel akar szabadulni alacsony múltjának átka alól.

A vallásos érzés és a vallási babonák ellen közvetlenül küzdeni lehetlen. Az antialkoholisták sem bántják a részeget, mert a részeg- gel nem lehet józanul beszélni. Magával a vallásossággal mi is [119] tehetetlenül állunk szemben, mert ha minden imádságos aszony- nyal egy Haeckel is szállna vitába, akkor is az imádságos asszonyé volna az utolsó szó. De nem küzdünk a vallásosság ellen közvet- lenül azért sem, mert a vallásosságnak saját, önálló életereje nin- csen. Mint elszórt tünemény, a költészethez hasonlóan, felléphet magától is, de olyan tömegesen, állandóan és főképp olyan ellent- állóan, mint a mai társadalmakban, a saját erejéből az ki nem fejlőd- hetnék és meg nem állhatna soha. A vallásosság feltételeit kell megszüntetni, mert azok nélkül vallásosság sem volna és viszont vallásosság lesz mindaddig, amíg csak ezek a feltételek meg nem szűntek.

A vallásosság közvetlenül a tekintély alapjain épült fel. Tudo- mányos és erkölcsi rendszerek vannak mögötte. A vallásos kozmo- gonia, a leszármszástan és lélektan, a vallásos társadalomtudomány és történelem, mindmegannyi hamis rendszer, de régiségüknél és teljességüknél fogva tekintélyesek. Hasonlóak ezek az alkoholisták élettanához, átörökléstanához, kortanához és gyógyszertanához, amelyeknek tudományos közhelyeit az antialkoholistáknak le kellett rombolniok, hogy az alkoholbabona tekintélyét is leronthassák. Ezekhez a tudományos igazolásokhoz ugyanilyen értékű erkölcsi rendszerek tekintélye is járul. A valláserkölcs az a hamis erkölcsi nézet, amely az ember helyes és értékes cselekvését a vallás látószögéből méri és amely éppen ezért ezeket a babonákat magukat is értékeseknek mondja. Mint a hogy a józanság barátainak a férfiasság és nemzeti virtus ideológiáitól övedzett alkoholerkölcs egész tekintélyével kellett megbirkózniuk, úgy nekünk, szabad- gondolkodóknak meg kell küzdenünk a valláserkölcscsel, amely emelkedettségnek mondja a gondolat elzüllését és a tudat elkábí- tásában nem bűnt lát, hanem erényt.

A vallásosság ellen tehát csak úgy harcolhatunk, hogy a vallással kapcsolatos ismereti és értékelő rendszerekkel szállunk szembe. Azok ellen pedig nemcsak érvekre van szükségünk. Csak ha rámutatunk azokra az érdekekre, amelyek a vallás rendszereihez fűződnek, akkor jutottunk el ahhoz a ponthoz, amelyen ez az épület nyugszik és amelyről az megdönthető. Az egyház intézménye, egy kisebbség érdekében, ez egyik hatalmas támasza ezeknek a korhadt rendszereknek. A részegség ellenségei is − hogy hason- latunkat tovább fűzzük − az alkoholtudomány díszletei mögött az alkoholtőke bástyáira akadtak. így lesz a szabadgondolat atheista elméletéből gyakorlati antiklerikalizmus.

De az egyház csupán az osztályállam idegrendszere, amely azt mozgatja, de amelyet ez a szervezet táplál. Aki az egyház ellen küzd, az az osztályállammal találja magát szemközt és így lesz az ateizmusból általános politikai magatartás. Az egyén követ- kezetességétől függ azután, megáll-e ezen a ponton. A legmélyebb megértés arra utalja őt, hogy a politikai erőviszonyok gazdasági rendszerek függvényei és a túlvilági szolgaságot az emberiség nagy tömegei csak földi szolgaságukkal együtt fogják végképp lerázni.

[120] Az atheizmus tisztult gondolataiért és tisztult erkölcseiért élünk és harcolunk. Benne gyökeredzik társadalmi cselekvőségünk leg- mélyebb igazolása, elméleti és gyakorlati kérdéseink egységes megoldása. És igazunkba vetett hitünket, végső elszántságunkat áhitatossá teszi az az érzés, hogy világnézetünk megvédése és hirdetése az emberiség minden nagy ügyének bajtársaivá avat bennünket. P. K.

References

Original Publication: “Szemle”, Szabadgondolat, 1.3, p. 118-121 (Enquiry; Enquête)
KPA: 01/07 (4 p. ; copie de l’original)