Történelemtanitás a láthatáron

From Karl Polanyi
Jump to navigation Jump to search

[221] Minden út Rómába vezet, ha visszafelé megyünk rajta! p.k.

[222] A mai történelemtanítás ellenségei, mint amin ő Pikler Gyula és az egész szociológiai irány, azt állítják, hogy a történelemtanítás nem igazságokat tanít, hanem megelégszik azzal, ha a tömegben bizonyos jelszavak (Stichwort-ok) megragadnak, mert ezeket felhasználni, helye- sebben ezekkel kapcsolatot találni azután már könny ű

 és  a  vezet

ő körök dolga. A történelemtanítás apostolai viszont, mint például Emil a Woinovich, wirklicher geheimer Rat, General der Infanterie („ Weckung und Pflege historischen Sinns” cím ű

 cikkében  „Osterreichische  Rund-  

schau” 1913 Julius 1. szám), azt állítj ák, hogy „elég ha a történelmi emlé- kekb ő l a tömegben csak bizonyos jelszav ak („Stichworte”) megragadnak, mert ezeket felhasználni, helyesebben ezekhez kapcsolatot találni azután már aránylag könny ű

 és  a  vezet

ő

 körök  dolga”.  Mint  látnivaló  az  ellentét  

nem is olyan nagy, s ő t inkább nagyon csekély. A két álláspontot mindössze az választja el egymástól, hogy míg a generális ur csak az „österreichische Rundschau” beavatott lapjain cikkezik ilyen nyílt- sággal, addig Pikler Gyula ugyanezeket az igazságokat a tudomány fórumán állítja és védelmezi. De ha még ilyen hivatott igazolás után is kétséges lehetne, vájjon igaz-e Pikler tétele, hogy a XIX. század a történelemtudomány és a reakció százada volt, míg a XX. század a szociológia és a halad ás százada lesz, akkor Ja nkovich Béla miniszter úr legújabb középiskolai reform-t antervének végleg meg kell gy ő znie a kételked ő ket. Janus-fej minden magyar közoktatásügyi miniszté- rium, amelynek a múltba néz ő

 arca  élénk  figyelemmel  kísér  min-  

dent és el nem felejt semmit, a jöv ő be néz ő

 arca  azonban  nem  

lát semmit, mert gondosan behunyja mind a két szemét . . . Az új tanterv is közellátó a természett udományok tekintetében és teljesen vak a szociológiára, míg valósággal telepatikus érzéke van a törté- nelemtudományok iránt. Nem azt kell tanulnia a gyermeknek az isko- lában, hogy az emberi társulás és fejl ő dés története egyetemes törvé- nyek alatt áll, amelyek minden id ő re és minden helyre érvényesek és így hozzák létre a változó feltételekhez képest a múltban és jelenben lefolyó társadalmi tünemények tenge rét. Szociológiai igazságokat nem szabad hallania, nehogy kinevesse a,

 társadalmi  reakciót,  amely  gyer-  

meki kedélylyel egy szociális perpetumstabile- n (Pikler) töri a fejét. Higyje azt, hogy a világ a múltban történt és nem a jöv ő ben lesz megtörténend ő , hogy hét nap alatt teremtette Isten az eget és a földet, nem pedig mi teremtjük azt újra a mai napon, hogy minden érték a régihez f ű z ő dik és az új már magában véve értéktelen, hogy a nagy társadalmi átalakulások különös és látszólag soha meg nem ismétl ő d ő körülmények összjátékából keletkez tek, hogy Cleopatrák és Napóleonok nélkül nincsen történelem és hogy ezek nem kakukok a társadalmi fejl ő dés óráján, hanem maguk az órások, akik nélkül a gép meg sem indul! Amilyen lassan hódított tere t az emberek világfelfogásában a természetrajzzal szemben a természe ttan, olyan lassan lép a történe- lem helyébe a szociológia. Jól lát tehát el ő re Jankovich úr, amikor a modern természettudományt és a modern társadalomtudományt egy- szerre nem akarja meglátni és amikor ezek helyett a történelembe mélyeszti tekintetét. A történelemtudomány mai mesemondó formá- jában, f ő leg azonban attól a pulpitusi bölcsességt ő l átitatva, amely minden esemény mögött azt látja, aki el ő térben áll, ahelyett, hogy azt látná meg, ami valóban mögött e van, amely „szellemekkel” népe- siti be a múltat, kor- és népszellemekkel, amelyek „egymással [223] viaskodnak”, egymás „segítségére sietnek” és végül az emberekb ő l „kihal- nak”, mint^ a cigányból az ördög, ez az egész középafrikai négertudo- mány, valóban csak arra való, hogy még jobban megfélemlítse a katolikus legényegyletek Magyarországát és a megszületésünk el ő tti sötétségbe éppen olyan mumus okat ültessen bele, mint amin ő k a halál utáni semmib ő l már rémítenek bennünket. De Klio nem ül a vallás- és közokt atásügyi minisztérium fogalmazói karában és csak a történetet, amelyet már megirt, vehetik ott fel a tantervbe, azonban a történelmet mégs em ott írják. Kronoszról pedig» akir ő l az orfikus mitológia azt mondja, hogy Chronoszszal, az Id ő vel azonos, fel van jegyezve, hogy felfalta saját gyermekeit. Bevalljuk, örömmel látjuk, hogy Id ő

 apónak  már  régen  fáj  a  foga  legid

ő sebb magzatára, – a történettanításra,


“Történelemtanitás a láthatáron”, Szabadgondolat, ??, p. 222-223 (?? à l’horizon) AKP 01/16 (2 p., copie de l’original)