Történelemtanitás a láthatáron: Difference between revisions

From Karl Polanyi
Jump to navigation Jump to search
(Created page with " ---- “Történelemtanitás a láthatáron”, Szabadgondolat, ??, p. 222-223 (?? à l’horizon) AKP 01/16 (2 p., copie de l’original)")
 
No edit summary
Line 1: Line 1:
[221] Minden út Rómába vezet, ha visszafelé megyünk rajta! p.k.
[222] A  mai  történelemtanítás  ellenségei,  mint  amin
ő
Pikler  Gyula 
és  az 
egész  szociológiai  irány,  azt  állítják,  hogy  a  történelemtanítás  nem 
igazságokat  tanít,  hanem  megelégszik  azzal,  ha  a  tömegben  bizonyos 
jelszavak  (Stichwort-ok)  megragadnak,  mert  ezeket  felhasználni,  helye- 
sebben  ezekkel  kapcsolatot  találni  azután  már  könny
ű
  és  a  vezet
ő
körök  dolga.  A  történelemtanítás 
apostolai  viszont,  mint  például 
Emil
a  Woinovich, 
wirklicher  geheimer  Rat,  General  der  Infanterie  („ 
Weckung
und  Pflege  historischen  Sinns” 
cím
ű
  cikkében  „Osterreichische  Rund- 
schau” 1913 Julius 1. szám), azt állítj
ák, hogy „elég ha a történelmi emlé-
kekb
ő
l  a  tömegben  csak  bizonyos  jelszav
ak  („Stichworte”)  megragadnak, 
mert  ezeket  felhasználni,  helyesebben  ezekhez  kapcsolatot  találni  azután 
már  aránylag  könny
ű
  és  a  vezet
ő
  körök  dolga”.  Mint  látnivaló  az  ellentét 
nem  is  olyan  nagy,  s
ő
t  inkább  nagyon  csekély.  A  két  álláspontot 
mindössze  az  választja  el  egymástól,  hogy  míg  a  generális  ur  csak  az 
„österreichische  Rundschau”  beavatott  lapjain  cikkezik  ilyen  nyílt- 
sággal,  addig  Pikler  Gyula  ugyanezeket  az  igazságokat  a  tudomány 
fórumán  állítja  és  védelmezi.  De  ha  még  ilyen  hivatott  igazolás  után 
is  kétséges  lehetne,  vájjon  igaz-e  Pikler  tétele,  hogy  a  XIX.  század  a 
történelemtudomány  és  a  reakció  százada  volt,  míg  a  XX.  század  a 
szociológia  és  a  halad
ás  százada  lesz,  akkor  Ja
nkovich  Béla  miniszter 
úr  legújabb  középiskolai  reform-t
antervének  végleg  meg  kell  gy
ő
znie
a  kételked
ő
ket.  Janus-fej  minden  magyar  közoktatásügyi  miniszté- 
rium,  amelynek  a  múltba  néz
ő
  arca  élénk  figyelemmel  kísér  min- 
dent  és  el  nem  felejt  semmit,  a  jöv
ő
be  néz
ő
  arca  azonban  nem 
lát  semmit,  mert  gondosan  behunyja  mind  a  két  szemét  .  .  .  Az  új 
tanterv  is  közellátó  a  természett
udományok  tekintetében  és  teljesen 
vak  a  szociológiára,  míg  valósággal  telepatikus  érzéke  van  a  törté- 
nelemtudományok  iránt.  Nem  azt  kell  tanulnia  a  gyermeknek  az  isko- 
lában,  hogy  az  emberi  társulás  és  fejl
ő
dés  története  egyetemes  törvé- 
nyek  alatt  áll,  amelyek  minden  id
ő
re  és  minden  helyre  érvényesek  és 
így  hozzák  létre  a  változó  feltételekhez  képest  a  múltban  és  jelenben 
lefolyó  társadalmi  tünemények  tenge
rét.  Szociológiai  igazságokat  nem 
szabad  hallania,  nehogy  kinevesse  a,
  társadalmi  reakciót,  amely  gyer- 
meki  kedélylyel  egy  szociális 
perpetumstabile-
n
(Pikler)  töri  a  fejét. 
Higyje  azt,  hogy  a  világ  a  múltban  történt  és  nem  a  jöv
ő
ben  lesz 
megtörténend
ő
,  hogy  hét  nap  alatt  teremtette  Isten  az  eget  és  a  földet, 
nem  pedig  mi  teremtjük  azt  újra  a  mai  napon,  hogy  minden  érték  a 
régihez  f
ű
z
ő
dik  és  az  új  már  magában  véve  értéktelen,  hogy  a  nagy 
társadalmi  átalakulások  különös 
és  látszólag  soha  meg  nem  ismétl
ő
d
ő
körülmények  összjátékából  keletkez
tek,  hogy  Cleopatrák  és  Napóleonok 
nélkül  nincsen  történelem  és 
hogy  ezek  nem  kakukok  a  társadalmi 
fejl
ő
dés  óráján,  hanem  maguk  az  órások,  akik  nélkül  a  gép  meg  sem 
indul!  Amilyen  lassan  hódított  tere
t  az  emberek  világfelfogásában  a 
természetrajzzal  szemben  a  természe
ttan,  olyan  lassan  lép  a  történe- 
lem  helyébe  a  szociológia.  Jól  lát  tehát  el
ő
re  Jankovich  úr,  amikor  a 
modern  természettudományt  és  a  modern  társadalomtudományt  egy- 
szerre  nem  akarja  meglátni  és  amikor  ezek  helyett  a  történelembe 
mélyeszti  tekintetét.  A  történelemtudomány  mai  mesemondó  formá- 
jában,  f
ő
leg  azonban  attól  a  pulpitusi  bölcsességt
ő
l  átitatva,  amely 
minden  esemény  mögött  azt  látja,  aki  el
ő
térben  áll,  ahelyett,  hogy 
azt  látná  meg,  ami  valóban  mögött
e  van,  amely  „szellemekkel”  népe- 
siti be a múltat, kor- és népszellemekkel,  amelyek  „egymással  [223] viaskodnak”,  egymás  „segítségére  sietnek”  és  végül  az  emberekb
ő
l  „kihal- 
nak”,  mint^  a  cigányból  az  ördög,  ez  az  egész  középafrikai  négertudo- 
mány,  valóban  csak  arra  való,  hogy  még  jobban  megfélemlítse  a 
katolikus  legényegyletek  Magyarországát  és  a  megszületésünk  el
ő
tti
sötétségbe  éppen  olyan  mumus
okat  ültessen  bele,  mint  amin
ő
k  a  halál 
utáni semmib
ő
l már rémítenek bennünket.
De  Klio  nem  ül  a  vallás-  és  közokt
atásügyi  minisztérium  fogalmazói 
karában  és  csak  a  történetet,  amelyet  már  megirt,  vehetik  ott  fel  a 
tantervbe,  azonban  a  történelmet  mégs
em  ott  írják.  Kronoszról  pedig» 
akir
ő
l  az  orfikus  mitológia  azt  mondja,  hogy  Chronoszszal,  az  Id
ő
vel
azonos,  fel  van  jegyezve,  hogy  felfalta  saját  gyermekeit.  Bevalljuk, 
örömmel  látjuk,  hogy  Id
ő
  apónak  már  régen  fáj  a  foga  legid
ő
sebb
magzatára, – a történettanításra,


----
----
“Történelemtanitás a láthatáron”, Szabadgondolat, ??, p. 222-223 (?? à l’horizon)
“Történelemtanitás a láthatáron”, Szabadgondolat, ??, p. 222-223 (?? à l’horizon)
AKP 01/16 (2 p., copie de l’original)
AKP 01/16 (2 p., copie de l’original)

Revision as of 18:56, 12 April 2017

[221] Minden út Rómába vezet, ha visszafelé megyünk rajta! p.k.

[222] A mai történelemtanítás ellenségei, mint amin ő Pikler Gyula és az egész szociológiai irány, azt állítják, hogy a történelemtanítás nem igazságokat tanít, hanem megelégszik azzal, ha a tömegben bizonyos jelszavak (Stichwort-ok) megragadnak, mert ezeket felhasználni, helye- sebben ezekkel kapcsolatot találni azután már könny ű

 és  a  vezet

ő körök dolga. A történelemtanítás apostolai viszont, mint például Emil a Woinovich, wirklicher geheimer Rat, General der Infanterie („ Weckung und Pflege historischen Sinns” cím ű

 cikkében  „Osterreichische  Rund-  

schau” 1913 Julius 1. szám), azt állítj ák, hogy „elég ha a történelmi emlé- kekb ő l a tömegben csak bizonyos jelszav ak („Stichworte”) megragadnak, mert ezeket felhasználni, helyesebben ezekhez kapcsolatot találni azután már aránylag könny ű

 és  a  vezet

ő

 körök  dolga”.  Mint  látnivaló  az  ellentét  

nem is olyan nagy, s ő t inkább nagyon csekély. A két álláspontot mindössze az választja el egymástól, hogy míg a generális ur csak az „österreichische Rundschau” beavatott lapjain cikkezik ilyen nyílt- sággal, addig Pikler Gyula ugyanezeket az igazságokat a tudomány fórumán állítja és védelmezi. De ha még ilyen hivatott igazolás után is kétséges lehetne, vájjon igaz-e Pikler tétele, hogy a XIX. század a történelemtudomány és a reakció százada volt, míg a XX. század a szociológia és a halad ás százada lesz, akkor Ja nkovich Béla miniszter úr legújabb középiskolai reform-t antervének végleg meg kell gy ő znie a kételked ő ket. Janus-fej minden magyar közoktatásügyi miniszté- rium, amelynek a múltba néz ő

 arca  élénk  figyelemmel  kísér  min-  

dent és el nem felejt semmit, a jöv ő be néz ő

 arca  azonban  nem  

lát semmit, mert gondosan behunyja mind a két szemét . . . Az új tanterv is közellátó a természett udományok tekintetében és teljesen vak a szociológiára, míg valósággal telepatikus érzéke van a törté- nelemtudományok iránt. Nem azt kell tanulnia a gyermeknek az isko- lában, hogy az emberi társulás és fejl ő dés története egyetemes törvé- nyek alatt áll, amelyek minden id ő re és minden helyre érvényesek és így hozzák létre a változó feltételekhez képest a múltban és jelenben lefolyó társadalmi tünemények tenge rét. Szociológiai igazságokat nem szabad hallania, nehogy kinevesse a,

 társadalmi  reakciót,  amely  gyer-  

meki kedélylyel egy szociális perpetumstabile- n (Pikler) töri a fejét. Higyje azt, hogy a világ a múltban történt és nem a jöv ő ben lesz megtörténend ő , hogy hét nap alatt teremtette Isten az eget és a földet, nem pedig mi teremtjük azt újra a mai napon, hogy minden érték a régihez f ű z ő dik és az új már magában véve értéktelen, hogy a nagy társadalmi átalakulások különös és látszólag soha meg nem ismétl ő d ő körülmények összjátékából keletkez tek, hogy Cleopatrák és Napóleonok nélkül nincsen történelem és hogy ezek nem kakukok a társadalmi fejl ő dés óráján, hanem maguk az órások, akik nélkül a gép meg sem indul! Amilyen lassan hódított tere t az emberek világfelfogásában a természetrajzzal szemben a természe ttan, olyan lassan lép a történe- lem helyébe a szociológia. Jól lát tehát el ő re Jankovich úr, amikor a modern természettudományt és a modern társadalomtudományt egy- szerre nem akarja meglátni és amikor ezek helyett a történelembe mélyeszti tekintetét. A történelemtudomány mai mesemondó formá- jában, f ő leg azonban attól a pulpitusi bölcsességt ő l átitatva, amely minden esemény mögött azt látja, aki el ő térben áll, ahelyett, hogy azt látná meg, ami valóban mögött e van, amely „szellemekkel” népe- siti be a múltat, kor- és népszellemekkel, amelyek „egymással [223] viaskodnak”, egymás „segítségére sietnek” és végül az emberekb ő l „kihal- nak”, mint^ a cigányból az ördög, ez az egész középafrikai négertudo- mány, valóban csak arra való, hogy még jobban megfélemlítse a katolikus legényegyletek Magyarországát és a megszületésünk el ő tti sötétségbe éppen olyan mumus okat ültessen bele, mint amin ő k a halál utáni semmib ő l már rémítenek bennünket. De Klio nem ül a vallás- és közokt atásügyi minisztérium fogalmazói karában és csak a történetet, amelyet már megirt, vehetik ott fel a tantervbe, azonban a történelmet mégs em ott írják. Kronoszról pedig» akir ő l az orfikus mitológia azt mondja, hogy Chronoszszal, az Id ő vel azonos, fel van jegyezve, hogy felfalta saját gyermekeit. Bevalljuk, örömmel látjuk, hogy Id ő

 apónak  már  régen  fáj  a  foga  legid

ő sebb magzatára, – a történettanításra,


“Történelemtanitás a láthatáron”, Szabadgondolat, ??, p. 222-223 (?? à l’horizon) AKP 01/16 (2 p., copie de l’original)