Történelemtanitás a láthatáron

[221] Minden út Rómába vezet, ha visszafelé megyünk rajta! p.k.

[222] A mai történelemtanítás ellenségei, mint aminő Pikler Gyula és az egész szociológiai irány, azt állítják, hogy a történelemtanítás nem igazságokat tanít, hanem megelégszik azzal, ha a tömegben bizonyos jelszavak (Stichwort-ok) megragadnak, mert ezeket felhasználni, helyesebben ezekkel kapcsolatot találni azután már könnyű és a vezetőkörök dolga. A történelemtanítás apostolai viszont, mint például Emil a Woinovich, wirklicher geheimer Rat, General der Infanterie („ Weckung und Pflege historischen Sinns” című cikkében „Osterreichische Rundschau” 1913 Julius 1. szám), azt állítják, hogy „elég ha a történelmi emlé- kekből a tömegben csak bizonyos jelszavak („Stichworte”) megragadnak, mert ezeket felhasználni, helyesebben ezekhez kapcsolatot találni azután már aránylag könnyű és a vezető körök dolga”. Mint látnivaló az ellentét nem is olyan nagy, sőt inkább nagyon csekély. A két álláspontot mindössze az választja el egymástól, hogy míg a generális ur csak az „österreichische Rundschau” beavatott lapjain cikkezik ilyen nyílt- sággal, addig Pikler Gyula ugyanezeket az igazságokat a tudomány fórumán állítja és védelmezi. De ha még ilyen hivatott igazolás után is kétséges lehetne, vájjon igaz-e Pikler tétele, hogy a XIX. század a történelemtudomány és a reakció százada volt, míg a XX. század a szociológia és a haladás százada lesz, akkor Jankovich Béla miniszter úr legújabb középiskolai reform-tantervének végleg meg kell győznie a kételkedőket. Janus-fej minden magyar közoktatásügyi minisztérium, amelynek a múltba néző arca élénk figyelemmel kísér min- dent és el nem felejt semmit, a jövőbe néző arca azonban nem lát semmit, mert gondosan behunyja mind a két szemét . . . Az új tanterv is közellátó a természettudományok tekintetében és teljesen vak a szociológiára, míg valósággal telepatikus érzéke van a történelemtudományok iránt. Nem azt kell tanulnia a gyermeknek az isko- lában, hogy az emberi társulás és fejlődés története egyetemes törvé- nyek alatt áll, amelyek minden időre és minden helyre érvényesek és így hozzák létre a változó feltételekhez képest a múltban és jelenben lefolyó társadalmi tünemények tengerét. Szociológiai igazságokat nem szabad hallania, nehogy kinevesse a, társadalmi reakciót, amely gyermeki kedélylyel egy szociális perpetumstabilen (Pikler) töri a fejét.

Higyje azt, hogy a világ a múltban történt és nem a jövőben lesz megtörténendő, hogy hét nap alatt teremtette Isten az eget és a földet, nem pedig mi teremtjük azt újra a mai napon, hogy minden érték a régihez fűződik és az új már magában véve értéktelen, hogy a nagy társadalmi átalakulások különös és látszólag soha meg nem ismétlődőkörülmények összjátékából keletkeztek, hogy Cleopatrák és Napóleonok nélkül nincsen történelem és hogy ezek nem kakukok a társadalmi fejlődés óráján, hanem maguk az órások, akik nélkül a gép meg sem indul! Amilyen lassan hódított teret az emberek világfelfogásában a természetrajzzal szemben a természe ttan, olyan lassan lép a történelem helyébe a szociológia. Jól lát tehát előre Jankovich úr, amikor a modern természettudományt és a modern társadalomtudományt egyszerre nem akarja meglátni és amikor ezek helyett a történelembe mélyeszti tekintetét. A történelemtudomány mai mesemondó formá- jában, főleg azonban attól a pulpitusi bölcsességtől átitatva, amely minden esemény mögött azt látja, aki előtérben áll, ahelyett, hogy azt látná meg, ami valóban mögötte van, amely „szellemekkel” népesiti be a múltat, kor- és népszellemekkel, amelyek „egymással [223] viaskodnak”, egymás „segítségére sietnek” és végül az emberekből „kihalnak”, mint^ a cigányból az ördög, ez az egész középafrikai négertudomány, valóban csak arra való, hogy még jobban megfélemlítse a katolikus legényegyletek Magyarországát és a megszületésünk előtti sötétségbe éppen olyan mumusokat ültessen bele, mint aminők a halál utáni semmiből már rémítenek bennünket. De Klio nem ül a vallás- és közoktatásügyi minisztérium fogalmazói karában és csak a történetet, amelyet már megirt, vehetik ott fel a tantervbe, azonban a történelmet mégsem ott írják. Kronoszról pedig» akiről az orfikus mitológia azt mondja, hogy Chronoszszal, az Idővel azonos, fel van jegyezve, hogy felfalta saját gyermekeit. Bevalljuk, örömmel látjuk, hogy Idő apónak már régen fáj a foga legidősebb magzatára, – a történettanításra,

References

Reference:
Original Publication: “Történelemtanitás a láthatáron”, Szabadgondolat, 3.7, July 1913, p. 222-223 (L'histoire à l’horizon ?)
KPA: 01/16 (2 p., copie de l’original)