Egy ‘antimarxista’ naplójából: Difference between revisions
Line 18: | Line 18: | ||
Mindezt az "Irodalmi Ujság" egy minapi cikke idézte emlékezetembe, amely "Tudomány és zsarnokság" {{Page |n°=3}} cimen 1) rokon kérdéseket feszegetett, valahogy hasonlóan akhoz ahogy jómagam jórégen. | Mindezt az "Irodalmi Ujság" egy minapi cikke idézte emlékezetembe, amely "Tudomány és zsarnokság" {{Page |n°=3}} cimen 1) rokon kérdéseket feszegetett, valahogy hasonlóan akhoz ahogy jómagam jórégen. | ||
A marxizmust, persze, ma sokkal higgadtabban birálja a tudományos közvélemény, mint akkoriban. De az antimarxizmust is, amelynek az eredményei most már szintén kezdenek leszürődni. A Locke-Ricardo-Marx-i munkaértékelmélet elbükott. A Lewis Henry Morgan féle antropológia idejét multa. A pozitivista filozófia lezajlott. A dialektikai módszer a természettudományokból kiszorult. Viszont a társadalomtudományok, sok részlet | A marxizmust, persze, ma sokkal higgadtabban birálja a tudományos közvélemény, mint akkoriban. De az antimarxizmust is, amelynek az eredményei most már szintén kezdenek leszürődni. A Locke-Ricardo-Marx-i munkaértékelmélet elbükott. A Lewis Henry Morgan féle antropológia idejét multa. A pozitivista filozófia lezajlott. A dialektikai módszer a természettudományokból kiszorult. Viszont a társadalomtudományok, sok részlet mellőzésével, felvették magukban, majdnem egészében az ipari forradalomból támadt társadalomnak Ricardo-Hegel'Marx-i analizisét, belcértve az osztályhare jelenségét. Bár a világtörténelem nem "osztályharcok története", a tizenkilencedik szádad európai társadalmainak a története nagyrészt az. Mig az ortodox marxizmus túlnyomólag elavult, meg el is évült, a mai történelmi tudományoknak és komoly pubicisztikának nagyobb része a marxista befolyásból meritette nézőszögeit, látóhatárát és kérdéseit, bármennyire altár gyakran válaszaiban. A kommunisták kiskátéja ezt az egyszerü tényállást persze éppen olyan kevéssé hejlandó befogadni, mint az antimarxisták nagykátéja. | ||
De hol hagytuk utközben a tudományos politika kérdését? Fanatizmus és zsarnokság, az általános emberi | |||
[…] | |||
{{Page |n°=4}} Marx és Engels a tizenkilendecedik […] Hegel, […] Robert Mayer (…) Darwin | {{Page |n°=4}} Marx és Engels a tizenkilendecedik […] Hegel, […] Robert Mayer (…) Darwin |
Revision as of 01:28, 26 April 2020
Text in Hungarian
[1] Sárguló kéziratokban lapozgatva …
A vérkeringést Harvey alig fedezte fel, amikor már az orvosi világ azt egy …
Nyomon követte a korszerü gyógymekanika divatját a még tudományosabb gyógykémia. A hánytatás, hashajtás és az ájulásig vitt izzasztás a "nedveknek" helyes keveredését szolgálta. A moliere-i purgáló medikusok hada az emberemászteben versengett a "Gil Elas" vérengző doktoraival.
Persze … [2] századbeli természettudományok és a későbbi társadalomtudományok … […]
A társadalmi törvények felfedezését egy Robert Owen, Auguste Comte, Quetelet, Herbert Spencer vagy Karl Marx múvei révén a kortársak úgy értelmezték, hogy kezükben van végre a jövó kulcsa. Ezután csak obszkurantista kuruzslók ________ az emberiség felszabaditásántak a nyomor átkától. Persze, gyógyszere válogatta! Owen a vallások azonnali teljes kiküszöbölésétől, Comte egy szociolőgiai egyháznierarchiától, önnön pápasága alatt, Spencer a késhegyig menő szabadverseny embertelenségeitől, Quetelet társasalmi fizikája a morálstatisztika fegyelmező erejétől, Marx pedig egy erkölcsi szenvedélyektől fütött proletár-osztályharetól várta a gyógyulást.
Szélen gesztussal levontam a tanulságot: -- a marxi tudományos politika sem egyéb, mint szellemi vivmányoknak a gyakortiasság kisértésébé való belebicsaklása. Az ő elméyitett szociolőgiátát a politikába egyenest átültetni csakúgy nem lehetett mint egy Harvey nagyszerü felfedezését a kor orvesi praxisába.
Raztendőkkel később nyilván kételyeim támadtak. Egy másik kézirata bukkantam ugyanis, amely már ugylátszik a sajátivásu anti-marxizmusomat kezdte ki. Nem-ki estem netán magam is bele a saját … […]
Mindezt az "Irodalmi Ujság" egy minapi cikke idézte emlékezetembe, amely "Tudomány és zsarnokság" [3] cimen 1) rokon kérdéseket feszegetett, valahogy hasonlóan akhoz ahogy jómagam jórégen.
A marxizmust, persze, ma sokkal higgadtabban birálja a tudományos közvélemény, mint akkoriban. De az antimarxizmust is, amelynek az eredményei most már szintén kezdenek leszürődni. A Locke-Ricardo-Marx-i munkaértékelmélet elbükott. A Lewis Henry Morgan féle antropológia idejét multa. A pozitivista filozófia lezajlott. A dialektikai módszer a természettudományokból kiszorult. Viszont a társadalomtudományok, sok részlet mellőzésével, felvették magukban, majdnem egészében az ipari forradalomból támadt társadalomnak Ricardo-Hegel'Marx-i analizisét, belcértve az osztályhare jelenségét. Bár a világtörténelem nem "osztályharcok története", a tizenkilencedik szádad európai társadalmainak a története nagyrészt az. Mig az ortodox marxizmus túlnyomólag elavult, meg el is évült, a mai történelmi tudományoknak és komoly pubicisztikának nagyobb része a marxista befolyásból meritette nézőszögeit, látóhatárát és kérdéseit, bármennyire altár gyakran válaszaiban. A kommunisták kiskátéja ezt az egyszerü tényállást persze éppen olyan kevéssé hejlandó befogadni, mint az antimarxisták nagykátéja.
De hol hagytuk utközben a tudományos politika kérdését? Fanatizmus és zsarnokság, az általános emberi […]
[4] Marx és Engels a tizenkilendecedik […] Hegel, […] Robert Mayer (…) Darwin
[5]
[6]
[7]
Hand-written transcription in English
[8]
[9]
Text Informations
Reference:
Date: 1958?
KPA: 37/10, 1-5 (7 typed p.; 2 manuscript p. translated in English)
Other Languages:
Lg | Name |
---|---|
EN | “From the Diary of an Antimarxist” |
DE | |
FR | D'après le journal d'un antimarxiste |