A szabadoktatásért

[124] A klerikális közoktatás úgy kezeli az ismereteket, mint ahogy a laboratóriumban szokás a baktérium-kultúrákat. Csupán „tananyag” alakjában szabad a nép közé jutnia, mert ez mindenféle tudomány és felvilágosulás ellen igen jó véd ő oltásnak bizonyult. A közoktatás tehát tagadhatatla nul veszélyes üzem, de látszólag nem származhatik bel ő le nagyobb baj, csak minden közeg lelkiismeretesen ő rködjék afölött, hogy az ismeretek könnyelm ű en a nép közé ne jussanak. Ebben az optimizmusában idővel a reakció mindenütt megcsalatkozik. Nem elég „a magyar nyelv érdekében” az ország felét iskolázatlanul hagyni, nem elég ,,a nemzeti termelés érdekében” a tanulók felét fejletlen testtel az iskolából a mező re kiparancsolni és nem elég a megmaradtakra vigyázni, hogy csak a tanterv sz erint sterilizált ismeretek érjék ő ket − mindez nem elég. Merő utópia, hogy puszta mulasztással meg lehet akadályozni a kultúrát kifejlő désében. Nem elég a butádat kitüntetni, üldözni is kell az okosokat. A népies és nemzetiségi önképzést, a társadalom önkéntes oktatói tevékenységét el is kell nyomni. Keservesen tanulta meg az olasz, a francia, az orosz, a spanyol, a portugál és az osztrák reakció − és meg fogja tanulni a magyar reakció is −, hogy egy nép szellemi erői önmaguktól is szabad tevékenységben és önkéntes intézmények- ben egyesülnek és hogy az, aki a tudatlanság fentartására vállalkozik, csakhamar kénytelen nyílt harcba szállani a társadalom tucjásra szomjas akaratával. A magyar vallás- és közoktatásügyi kormány 1911 július hó 1-én 50877 szám alatt egy rendeletet adott ki a szabad oktatás tárgyában. Ezzel a rendelettel a magyar klerikalizmus arra a támadó útra lépett, amely legutóbb a francia, a spanyol, a portugál és az osztrák klerikalizmusra végzetessé vált. A miniszter ebben a rendeletben minden előkészületet megtesz arra, hogy a munkásság és a radikális polgárság köréből kiindult viruló szabadoktatási tevékenységet letörje. Első helyen áll a rendelet Intézkedései között az, hogy ezentúl mindenféle szabadoktatás állami fő felügyelet alá helyeztetik, az előadásokat a miniszter kiküldöttjével meglátogattathatja és ellenőriztetheti, hogy az ott hirdetett tanítások nem ütköznek-e bele a közerkölcsökbe vagy az ország törvényes rendjébe. Ez a közerkölcsös intézkedés a [125] 125 reformok egész légióját foglalja magában. A szakszervezetek fel- oszlatásához ezentúl nem kell majdspicli és agent provocateur; nagyobb sztrájkok alkalmával a miniszter egyszer ű en elküldi az Országos Központi Katolikus Le gényegyesület valamely sárga kiküldöttjét (aki a rendelet szerint a szabad oktatásra felügyel ő Országos Tanács tagja), és ez majd f ő felügyeleti jogának statáriális gyakorlása után az egyesület feloszlatását fogja javaslatba hozni, mint amelynek tanításai nem közerkölcsösek és az ország törvé- nyes rendjébe ütköz ő k. De lehet, hogy az Országos Központi Katolikus Legényegylet kiküldöttje meg fog elégedni azzal a sze- rényebb eredménynyel is, hogy az illet ő szervezet szabad oktatói tevékenységét ő l el fog tiltatni. Az állam azoban ezentúl nemcsa k felügyelni akar a szabad oktatásra, hanem azt egyébként is „támogatni” kívánja. A ren- delet a tanítón és a községi orvoson kívül a „helyi intelligenciát”, névszerint a papot, a jegyz ő t és a birtokosokat akarja díjazás ellenében a népm ű velés feladatának megnyerni. Szerintünk ugyan a birtokosok pontosabb megfigye lése azokon rendszerint még az intelligencia „helyi” tüneteit sem eredményezheti, de a jegyz ő kben mi is született szabadoktatókat látunk, mert bizonyára ő k tudják legjobban, hogy mit szabad és mit nem. Abban is megbízhatunk, hogy a szabadoktatás díjazása, azon feltételek és módozatok mel- lett, amelyeket erre a rendelet állapit meg, a közerkölcsiség roha- mos emelkedését fogja el ő idézni. Választásoknál a tanítók közö tt és bérmozgalmaknál a jegyz ő k között a közerkölcsiség ijeszt ő mértéket fog ölteni. Mert csak el kell képzelni a közerkölcsiségn ek azt a fokát, amely Magyar- országon ahoz szükséges, hogy a vármegyei „szabadoktatási bizottság” az oktatót jutalomra ajánlja, a gondnokság vagy iskola- szék hajlandó legyen 25 hallgató állandó jelenlétét igazolni, a Szabadoktatási Tanács szakbi zottsága (16. §) az illet ő t erre érde- mesnek ítélje, az Állandó bizott ság ezt helybenhagyja és végül a miniszter cseng ő fémben nyugtázza ezt a ragyogó közerkölcsiségét. A kormányönkénynek a rendelet minden téren ajtót nyit. A klerikalizmus az állami felügyelet pajzsa alá akarja rejteni a szabadoktatást, hogy ott végezzen vele. A közerkölcsiséget és az állam törvényes rendjét hangozta tó ártatlan kikötések, megannyi hurok a bátor és lelkiismeretes szabadoktatás számára. Demokratikus felfogás szerint az állam törvényes rendje csak az, amely a. kultúrával összhangzásban van és ha eltérés van a kett ő között, akkor rendet kell teremteni az állam törvényeiben, hogy azok ismét a kultúra céljait szolgálj ák. És ki fogja vájjon megmondani r hogy mi ütközik a közerkölcsiségbe, mi nem? A m ű velt emberiség meggy ő z ő dése szerint a közerkölcsiségbe ütközik mindenféle baboná- nak vagy tudatosan megszerkesztett el ő ítéletnek a terjesztése és fejletlen agyakra való er ő szakolása; de a közerkölcsökbe ütközik mindenekfölött az olyan rendelet, melyben állami hivatal nyíltan pénzt és pénzbeli el ő nyöket ígér az okta tóknak azért, hogy meg- alkuvással és meghamisítva közöl jék az ismereteket a néppel, másrészt „f ő felügyelettel” fenyegeti meg azokat, akik a veszteget ő t megvetéssel elutasítják. Erkölcstelen rendeleteke t is végre kell azonban hajtani. És itt a bökken ő . Mert más dolog, amikor az egyén keresi fel az államot és az becsapja el ő tte az oktatás kapuit, mint amikor az állam kénytelen a szabadoktatási szerveze teket saját portájukon felkeresni és saját otthonukban megtámadni. A közm ű vel ő dést csendben is el lehet sikkasztani, de rabolni csak nyíltan lehet. Amikor az állam nem elégszik meg történelmi kötelességmulasztásának fentartásával és intézményesítésével, hanem hód ítóan lép fel az egyének, az egyesületek, a csoportok s az os ztályok rovására, akkor ezzel polgárháborút idéz fel és kultúrharcba szólítja az egész felvilágosult közvéleményt. Bennünket pedig sem erkölcstelen rendeletekkel me gvesztegetni, sem fenyegetésekkel megfélemlíteni nem lehet. A vallás- és köz- oktatásügyi miniszter úr rendelete törvénytelen és alkotmányunk- kal ellenkezik, mert szabadságj ogainktól foszt meg bennünket. A vallás- és közoktatásügyi miniszte r rendeletének eleget tenni nem fogunk, magatartásunkat tő le befolyásolni nem hagyjuk. Emlékezzünk: 1901 augusztus havában Barcelonában egy kis iskola nyílott meg, amely nem tanított hittant és a természettudományokat felvette tantervébe. A klerikális korm ány 1906-ban megkezdte ennek a Szabad Iskolának az üldözését, amelynek a neve Modern Iskola volt; de 13 havi bebörtönzés után az iskola alapítóját fel kellett menteni az ellene emelt vádak alól. Ennek az üldözésnek a hatása alatt tömegesen keletkeztek Span yolországban nyilvános és titkos szabadoktató szervezetek. A kler ikális kormány kénytelen volt tovább haladni azon az utón, amelyre egyszer lépett. Újabb és újabb ürügyek alatt folytatta a szabadoktatás ellen támadásait. 1909 augusztus havában másodszor perbe fogta a szabadiskolák alapítóját és 1909 októb er hó 13-án végre − olyan gaz és olyan törvénytelen eljárás után, amely egész Európát lázba ejtette −rajta a halálos ítéletet végre is hajtotta. Egy év sem tellett bele Francisco Ferrernek, a barcelonai Modern Iskola halhatatlan alapítójának vértanúságába és a megdönthetetlen spanyol klerikaliz- must a feltámadt népharag elseperte örökre.

Bizalommal várjuk az 50.877/911. sz. vk. min. rendelet végre- hajtását.

Pólányi Károly.