A szabadoktatásért: Difference between revisions

From Karl Polanyi
Jump to navigation Jump to search
(Created page with "[124] A klerikális közoktatás úgy kezeli az ismereteket, mint ahogy a laboratóriumban szokás a baktérium-kultúrákat. Csupán „tananyag” alakjában szabad...")
 
mNo edit summary
 
(9 intermediate revisions by the same user not shown)
Line 1: Line 1:
[124] A klerikális közoktatás úgy kezeli az ismereteket, mint ahogy a laboratóriumban  szokás  a  baktérium-kultúrákat.  Csupán  „tananyag”  alakjában  szabad  a  nép  közé  jutnia,  mert  ez  mindenféle tudomány  és  felvilágosulás  ellen  igen  jó  véd ő oltásnak  bizonyult. A  közoktatás  tehát  tagadhatatla nul  veszélyes  üzem,  de  látszólag  nem  származhatik  bel ő le  nagyobb  baj,  csak  minden  közeg lelkiismeretesen ő rködjék  afölött,  hogy  az  ismeretek  könnyelm ű en a  nép  közé  ne  jussanak.  Ebben  az  optimizmusában  idővel  a  reakció  mindenütt  megcsalatkozik.  Nem  elég  „a  magyar  nyelv  érdekében”  az  ország  felét  iskolázatlanul  hagyni,  nem  elég  ,,a  nemzeti  termelés  érdekében”  a  tanulók  felét  fejletlen  testtel  az  iskolából  a  mező re kiparancsolni  és  nem  elég  a  megmaradtakra  vigyázni,  hogy  csak  a  tanterv  sz erint  sterilizált  ismeretek  érjék ő ket − mindez  nem  elég.  Merő utópia,  hogy  puszta  mulasztással meg  lehet  akadályozni  a  kultúrát  kifejlő désében.  Nem  elég  a  butádat  kitüntetni,  üldözni  is  kell  az  okosokat.  A  népies  és  nemzetiségi  önképzést,  a  társadalom  önkéntes  oktatói  tevékenységét el  is  kell  nyomni.  Keservesen  tanulta  meg  az  olasz,  a  francia,  az orosz,  a  spanyol,  a  portugál  és  az  osztrák  reakció  −  és  meg  fogja  tanulni  a  magyar  reakció  is  −,  hogy  egy  nép  szellemi  erői önmaguktól  is  szabad  tevékenységben  és  önkéntes  intézmények-  ben  egyesülnek  és  hogy  az,  aki  a  tudatlanság  fentartására  vállalkozik,  csakhamar  kénytelen  nyílt  harcba  szállani  a  társadalom  tucjásra szomjas akaratával.
  {{Hungarian to re-read}}
A  magyar  vallás-  és  közoktatásügyi  kormány  1911  július  hó  1-én  50877  szám  alatt  egy  rendeletet  adott  ki  a  szabad  oktatás  tárgyában.  Ezzel  a  rendelettel  a  magyar  klerikalizmus  arra  a  támadó  útra lépett,  amely  legutóbb  a  francia,  a  spanyol,  a  portugál  és  az osztrák klerikalizmusra végzetessé vált.
A  miniszter  ebben  a  rendeletben  minden  előkészületet  megtesz  arra,  hogy  a  munkásság  és  a  radikális  polgárság  köréből  kiindult  viruló  szabadoktatási  tevékenységet  letörje.  Első  helyen  áll  a  rendelet  Intézkedései  között  az,  hogy  ezentúl  mindenféle  szabadoktatás  állami  fő felügyelet  alá  helyeztetik,  az  előadásokat  a  miniszter  kiküldöttjével  meglátogattathatja  és  ellenőriztetheti,  hogy  az  ott  hirdetett tanítások  nem  ütköznek-e  bele  a  közerkölcsökbe  vagy  az ország  törvényes  rendjébe.  Ez  a  közerkölcsös  intézkedés  a [125]
125
reformok  egész  légióját  foglalja 
magában.  A  szakszervezetek  fel- 
oszlatásához  ezentúl  nem  kell  majdspicli  és  agent  provocateur; 
nagyobb  sztrájkok  alkalmával  a  miniszter  egyszer
ű
en  elküldi  az 
Országos  Központi  Katolikus  Le
gényegyesület  valamely  sárga 
kiküldöttjét  (aki  a  rendelet 
szerint  a  szabad  oktatásra  felügyel
ő
Országos  Tanács  tagja),  és  ez  majd  f
ő
felügyeleti  jogának  statáriális 
gyakorlása  után  az  egyesület  feloszlatását  fogja  javaslatba  hozni, 
mint  amelynek  tanításai  nem  közerkölcsösek  és  az  ország  törvé- 
nyes  rendjébe  ütköz
ő
k.  De  lehet,  hogy  az  Országos  Központi 
Katolikus  Legényegylet  kiküldöttje 
meg  fog  elégedni  azzal  a  sze- 
rényebb  eredménynyel  is,  hogy  az  illet
ő
szervezet  szabad  oktatói 
tevékenységét
ő
l el fog tiltatni.
Az  állam  azoban  ezentúl  nemcsa
k  felügyelni  akar  a  szabad 
oktatásra,  hanem  azt  egyébként  is „támogatni”  kívánja.  A  ren- 
delet  a  tanítón  és  a  községi  orvoson  kívül  a  „helyi  intelligenciát”, 
névszerint  a  papot,  a  jegyz
ő
t  és  a  birtokosokat  akarja  díjazás 
ellenében  a  népm
ű
velés  feladatának  megnyerni.  Szerintünk  ugyan 
a  birtokosok  pontosabb  megfigye
lése  azokon  rendszerint  még  az 
intelligencia  „helyi”  tüneteit  sem  eredményezheti,  de  a  jegyz
ő
kben
mi  is  született  szabadoktatókat  látunk,  mert  bizonyára 
ő
k  tudják 
legjobban,  hogy  mit  szabad  és  mit  nem.  Abban  is  megbízhatunk, 
hogy  a  szabadoktatás  díjazása,  azon  feltételek  és  módozatok  mel- 
lett,  amelyeket  erre  a  rendelet  állapit  meg,  a  közerkölcsiség  roha- 
mos emelkedését fogja el
ő
idézni.
Választásoknál  a  tanítók  közö
tt  és  bérmozgalmaknál  a  jegyz
ő
k
között  a  közerkölcsiség  ijeszt
ő
mértéket  fog  ölteni.  Mert  csak  el 
kell  képzelni  a  közerkölcsiségn
ek  azt  a  fokát,  amely  Magyar- 
országon  ahoz  szükséges,  hogy 
a  vármegyei  „szabadoktatási 
bizottság”  az  oktatót  jutalomra 
ajánlja,  a  gondnokság  vagy  iskola- 
szék  hajlandó  legyen  25  hallgató
állandó  jelenlétét  igazolni,  a 
Szabadoktatási  Tanács  szakbi
zottsága  (16.  §)  az  illet
ő
t  erre  érde- 
mesnek  ítélje,  az  Állandó  bizott
ság  ezt  helybenhagyja  és  végül  a 
miniszter cseng
ő
fémben nyugtázza ezt a ragyogó közerkölcsiségét.
A  kormányönkénynek  a  rendelet  minden  téren  ajtót  nyit. 
A  klerikalizmus  az  állami  felügyelet  pajzsa  alá  akarja  rejteni  a 
szabadoktatást,  hogy  ott  végezzen  vele.  A  közerkölcsiséget  és  az 
állam  törvényes  rendjét  hangozta
tó  ártatlan  kikötések,  megannyi 
hurok  a  bátor  és  lelkiismeretes  szabadoktatás  számára.  Demokratikus 
felfogás  szerint  az  állam  törvényes  rendje  csak  az,  amely  a. 
kultúrával  összhangzásban  van  és  ha  eltérés  van  a  kett
ő
között, 
akkor  rendet  kell  teremteni  az 
állam  törvényeiben,  hogy  azok 
ismét  a  kultúra  céljait  szolgálj
ák.  És  ki  fogja  vájjon  megmondani
r
hogy  mi  ütközik  a  közerkölcsiségbe,  mi  nem?  A  m
ű
velt  emberiség 
meggy
ő
z
ő
dése  szerint  a  közerkölcsiségbe  ütközik  mindenféle  baboná- 
nak  vagy  tudatosan  megszerkesztett  el
ő
ítéletnek  a  terjesztése  és
fejletlen  agyakra  való  er
ő
szakolása;  de  a  közerkölcsökbe  ütközik 
mindenekfölött  az  olyan  rendelet,
melyben  állami  hivatal  nyíltan 
pénzt  és  pénzbeli  el
ő
nyöket  ígér  az  okta
tóknak  azért,  hogy  meg- 
alkuvással  és  meghamisítva  közöl
jék  az  ismereteket  a néppel,
másrészt  „f
ő
felügyelettel”  fenyegeti  meg  azokat,  akik  a  veszteget
ő
t
megvetéssel elutasítják.
Erkölcstelen  rendeleteke
t  is  végre  kell  azonban  hajtani.  És  itt  a 
bökken
ő
.  Mert  más  dolog,  amikor  az  egyén  keresi  fel  az  államot 
és  az  becsapja  el
ő
tte  az  oktatás  kapuit,  mint  amikor  az  állam 
kénytelen  a  szabadoktatási  szerveze
teket  saját  portájukon  felkeresni 
és  saját  otthonukban  megtámadni.  A  közm
ű
vel
ő
dést  csendben  is 
el  lehet  sikkasztani, 
de  rabolni  csak  nyíltan  lehet. 
Amikor  az  állam 
nem  elégszik  meg  történelmi  kötelességmulasztásának  fentartásával 
és  intézményesítésével,  hanem  hód
ítóan  lép  fel  az  egyének,  az 
egyesületek,  a  csoportok  s  az  os
ztályok  rovására,  akkor  ezzel 
polgárháborút  idéz  fel  és 
kultúrharcba  szólítja  az  egész  felvilágosult 
közvéleményt.
Bennünket  pedig  sem  erkölcstelen 
rendeletekkel  me
gvesztegetni,
sem  fenyegetésekkel  megfélemlíteni  nem  lehet.  A  vallás-  és  köz- 
oktatásügyi  miniszter  úr  rendelete  törvénytelen  és  alkotmányunk- 
kal  ellenkezik,  mert  szabadságj
ogainktól  foszt  meg  bennünket.  A 
vallás-  és  közoktatásügyi  miniszte
r  rendeletének  eleget  tenni  nem 
fogunk, magatartásunkat tő
le befolyásolni nem hagyjuk.
Emlékezzünk:
1901  augusztus  havában  Barcelonában egy  kis  iskola  nyílott  meg, 
amely  nem  tanított  hittant  és  a  természettudományokat  felvette 
tantervébe.  A  klerikális  korm
ány  1906-ban  megkezdte  ennek  a 
Szabad  Iskolának  az  üldözését,  amelynek  a  neve  Modern  Iskola 
volt;  de  13  havi  bebörtönzés  után  az  iskola  alapítóját  fel  kellett 
menteni  az  ellene  emelt  vádak  alól.  Ennek  az  üldözésnek  a  hatása 
alatt  tömegesen  keletkeztek  Span
yolországban  nyilvános  és  titkos 
szabadoktató  szervezetek.  A  kler
ikális  kormány  kénytelen  volt 
tovább  haladni  azon  az  utón,  amelyre  egyszer  lépett.  Újabb  és 
újabb  ürügyek  alatt  folytatta  a 
szabadoktatás  ellen  támadásait. 
1909  augusztus  havában  másodszor  perbe  fogta  a  szabadiskolák 
alapítóját  és  1909  októb
er  hó  13-án  végre 
olyan  gaz  és  olyan 
törvénytelen  eljárás  után,  amely  egész  Európát  lázba  ejtette  −rajta  a  halálos  ítéletet  végre  is  hajtotta.  Egy  év  sem  tellett  bele  Francisco  Ferrernek,  a  barcelonai  Modern  Iskola  halhatatlan  alapítójának  vértanúságába  és  a  megdönthetetlen  spanyol  klerikaliz-  must a feltámadt népharag elseperte örökre.


Bizalommal   várjuk   az 50.877/911.   sz.   vk.   min. rendelet végre- hajtását.  
{{Page |n°=124}} A klerikális közoktatás úgy kezeli az ismereteket, mint ahogy a laboratóriumban szokás a baktérium-kultúrákat. Csupán „tananyag” alakjában szabad a nép közé jutnia, mert ez mindenféle tudomány és felvilágosulás ellen igen jó véd ő oltásnak bizonyult. A közoktatás tehát tagadhatatla nul veszélyes üzem, de látszólag nem származhatik bel ő le nagyobb baj, csak minden közeg lelkiismeretesen ő rködjék afölött, hogy az ismeretek könnyelm ű en a nép közé ne jussanak. Ebben az optimizmusában idővel a reakció mindenütt megcsalatkozik. Nem elég „a magyar nyelv érdekében” az ország felét iskolázatlanul hagyni, nem elég ,,a nemzeti termelés érdekében” a tanulók felét fejletlen testtel az iskolából a mező re kiparancsolni és nem elég a megmaradtakra vigyázni, hogy csak a tanterv sz erint sterilizált ismeretek érjék ő ket − mindez nem elég. Merő utópia, hogy puszta mulasztással meg lehet akadályozni a kultúrát kifejlő désében. Nem elég a butádat kitüntetni, üldözni is kell az okosokat. A népies és nemzetiségi önképzést, a társadalom önkéntes oktatói tevékenységét el is kell nyomni. Keservesen tanulta meg az olasz, a francia, az orosz, a spanyol, a portugál és az osztrák reakció − és meg fogja tanulni a magyar reakció is −, hogy egy nép szellemi erői önmaguktól is szabad tevékenységben és önkéntes intézmények- ben egyesülnek és hogy az, aki a tudatlanság fentartására vállalkozik, csakhamar kénytelen nyílt harcba szállani a társadalom tucjásra szomjas akaratával.
 
A magyar vallásés közoktatásügyi kormány 1911 július hó 1-én 50877 szám alatt egy rendeletet adott ki a szabad oktatás tárgyában. Ezzel a rendelettel a magyar klerikalizmus arra a támadó útra lépett, amely legutóbb a francia, a spanyol, a portugál és az osztrák klerikalizmusra végzetessé vált.
 
A miniszter ebben a rendeletben minden előkészületet megtesz arra, hogy a munkásság és a radikális polgárság köréből kiindult viruló szabadoktatási tevékenységet letörje. Első helyen áll a rendelet Intézkedései között az, hogy ezentúl mindenféle szabadoktatás állami fő felügyelet alá helyeztetik, az előadásokat a miniszter kiküldöttjével meglátogattathatja és ellenőriztetheti, hogy az ott hirdetett tanítások nem ütköznek-e bele a közerkölcsökbe vagy az ország törvényes rendjébe. Ez a közerkölcsös intézkedés a {{Page |n°=125}} reformok egész légióját foglalja magában. A szakszervezetek fel- oszlatásához ezentúl nem kell majdspicli és agent provocateur; nagyobb sztrájkok alkalmával a miniszter egyszer űen elküldi az Országos Központi Katolikus Legényegyesület valamely sárga kiküldöttjét (aki a rendelet szerint a szabad oktatásra felügyelő Országos Tanács tagja), és ez majd főfelügyeleti jogának statáriális gyakorlása után az egyesület feloszlatását fogja javaslatba hozni, mint amelynek tanításai nem közerkölcsösek és az ország törvé- nyes rendjébe ütközők. De lehet, hogy az Országos Központi Katolikus Legényegylet kiküldöttje meg fog elégedni azzal a sze- rényebb eredménynyel is, hogy az illetőszervezet szabad oktatói tevékenységétől el fog tiltatni.
 
Az állam azoban ezentúl nemcsak felügyelni akar a szabad oktatásra, hanem azt egyébként is „támogatni” kívánja. A ren- delet a tanítón és a községi orvoson kívül a „helyi intelligenciát”, névszerint a papot, a jegyzőt és a birtokosokat akarja díjazás ellenében a népm
űvelés feladatának megnyerni. Szerintünk ugyan a birtokosok pontosabb megfigye lése azokon rendszerint még az intelligencia „helyi” tüneteit sem eredményezheti, de a jegyzőkben mi is született szabadoktatókat látunk, mert bizonyára ők tudják legjobban, hogy mit szabad és mit nem. Abban is megbízhatunk, hogy a szabadoktatás díjazása, azon feltételek és módozatok mel- lett, amelyeket erre a rendelet állapit meg, a közerkölcsiség roha- mos emelkedését fogja előidézni.
 
Választásoknál a tanítók között és bérmozgalmaknál a jegyzők között a közerkölcsiség ijesztőmértéket fog ölteni. Mert csak el kell képzelni a közerkölcsiségnek azt a fokát, amely Magyar- országon ahoz szükséges, hogy a vármegyei „szabadoktatási bizottság” az oktatót jutalomra ajánlja, a gondnokság vagy iskola- szék hajlandó legyen 25 hallgatóállandó jelenlétét igazolni, a Szabadoktatási Tanács szakbizottsága (16. §) az illetőt erre érde- mesnek ítélje, az Állandó bizottság ezt helybenhagyja és végül a miniszter csengőfémben nyugtázza ezt a ragyogó közerkölcsiségét.
 
A kormányönkénynek a rendelet minden téren ajtót nyit. A klerikalizmus az állami felügyelet pajzsa alá akarja rejteni a szabadoktatást, hogy ott végezzen vele. A közerkölcsiséget és az állam törvényes rendjét hangoztató ártatlan kikötések, megannyi hurok a bátor és lelkiismeretes szabadoktatás számára. Demokratikus felfogás szerint az állam törvényes rendje csak az, amely a. kultúrával összhangzásban van és ha eltérés van a kettőközött, akkor rendet kell teremteni az állam törvényeiben, hogy azok ismét a kultúra céljait szolgálják. És ki fogja vájjon megmondanir hogy mi ütközik a közerkölcsiségbe, mi nem? A művelt emberiség meggyőződése szerint a közerkölcsiségbe ütközik mindenféle baboná- nak vagy tudatosan megszerkesztett előítéletnek a terjesztése ésfejletlen agyakra való erőszakolása; de a közerkölcsökbe ütközik mindenekfölött az olyan rendelet,melyben állami hivatal nyíltan pénzt és pénzbeli előnyöket ígér az oktatóknak azért, hogy meg- alkuvással és meghamisítva közöljék az ismereteket a néppel,másrészt „főfelügyelettel” fenyegeti meg azokat, akik a vesztegetőt megvetéssel elutasítják.
 
Erkölcstelen rendeleteket is végre kell azonban hajtani. És itt a bökkenő. Mert más dolog, amikor az egyén keresi fel az államot és az becsapja előtte az oktatás kapuit, mint amikor az állam kénytelen a szabadoktatási szervezeteket saját portájukon felkeresni és saját otthonukban megtámadni. A közművelődést csendben is el lehet sikkasztani, de rabolni csak nyíltan lehet. Amikor az állam nem elégszik meg történelmi kötelességmulasztásának fentartásával és intézményesítésével, hanem hódítóan lép fel az egyének, az egyesületek, a csoportok s az osztályok rovására, akkor ezzel polgárháborút idéz fel és kultúrharcba szólítja az egész felvilágosult közvéleményt.
 
Bennünket pedig sem erkölcstelen rendeletekkel megvesztegetni, sem fenyegetésekkel megfélemlíteni nem lehet. A vallás- és köz- oktatásügyi miniszter úr rendelete törvénytelen és alkotmányunk- kal ellenkezik, mert szabadságjogainktól foszt meg bennünket. A vallás- és közoktatásügyi miniszter rendeletének eleget tenni nem fogunk, magatartásunkat tőle befolyásolni nem hagyjuk.
 
Emlékezzünk:<br />
1901 augusztus havában Barcelonában egy kis iskola nyílott meg, amely nem tanított hittant és a természettudományokat felvette tantervébe. A klerikális korm ány 1906-ban megkezdte ennek a Szabad Iskolának az üldözését, amelynek a neve Modern Iskola volt; de 13 havi bebörtönzés után az iskola alapítóját fel kellett menteni az ellene emelt vádak alól. Ennek az üldözésnek a hatása alatt tömegesen keletkeztek Spanyolországban nyilvános és titkos szabadoktató szervezetek. A klerikális kormány kénytelen volt tovább haladni azon az utón, amelyre egyszer lépett. Újabb és újabb ürügyek alatt folytatta a szabadoktatás ellen támadásait. 1909 augusztus havában másodszor perbe fogta a szabadiskolák alapítóját és 1909 október hó 13-án végre −olyan gaz és olyan törvénytelen eljárás után, amely egész Európát lázba ejtette −rajta a halálos ítéletet végre is hajtotta. Egy év sem tellett bele Francisco Ferrernek, a barcelonai Modern Iskola halhatatlan alapítójának vértanúságába és a megdönthetetlen spanyol klerikaliz- must a feltámadt népharag elseperte örökre.
 
Bizalommal várjuk az 50.877/911. sz. vk. min. rendelet végrehajtását.  


Pólányi Károly.
Pólányi Károly.
== Text Informations ==
'''Reference''':<br />
'''First publication''': [[Szabadgondolat 1911/4|''Szabadgondolat'', 1.4]], p. 125-127<br />
'''KPA''': [[01/08]] (4 pages; copy of the original article)<br />
Available text in [http://mtda.hu/szabadgondolat/1911/1911_04.pdf http://mtda.hu/szabadgondolat/1911/1911_04.pdf]<br />
'''Other Languages''':
{|class="wikitable"
! Lg
! Name
|-
| EN
| [[Free Education]]
|-
| DE
|
|-
| FR
| [[Education libre]]
|}

Latest revision as of 22:33, 21 June 2020


Text in Hungarian to re-read

[124] A klerikális közoktatás úgy kezeli az ismereteket, mint ahogy a laboratóriumban szokás a baktérium-kultúrákat. Csupán „tananyag” alakjában szabad a nép közé jutnia, mert ez mindenféle tudomány és felvilágosulás ellen igen jó véd ő oltásnak bizonyult. A közoktatás tehát tagadhatatla nul veszélyes üzem, de látszólag nem származhatik bel ő le nagyobb baj, csak minden közeg lelkiismeretesen ő rködjék afölött, hogy az ismeretek könnyelm ű en a nép közé ne jussanak. Ebben az optimizmusában idővel a reakció mindenütt megcsalatkozik. Nem elég „a magyar nyelv érdekében” az ország felét iskolázatlanul hagyni, nem elég ,,a nemzeti termelés érdekében” a tanulók felét fejletlen testtel az iskolából a mező re kiparancsolni és nem elég a megmaradtakra vigyázni, hogy csak a tanterv sz erint sterilizált ismeretek érjék ő ket − mindez nem elég. Merő utópia, hogy puszta mulasztással meg lehet akadályozni a kultúrát kifejlő désében. Nem elég a butádat kitüntetni, üldözni is kell az okosokat. A népies és nemzetiségi önképzést, a társadalom önkéntes oktatói tevékenységét el is kell nyomni. Keservesen tanulta meg az olasz, a francia, az orosz, a spanyol, a portugál és az osztrák reakció − és meg fogja tanulni a magyar reakció is −, hogy egy nép szellemi erői önmaguktól is szabad tevékenységben és önkéntes intézmények- ben egyesülnek és hogy az, aki a tudatlanság fentartására vállalkozik, csakhamar kénytelen nyílt harcba szállani a társadalom tucjásra szomjas akaratával.

A magyar vallásés közoktatásügyi kormány 1911 július hó 1-én 50877 szám alatt egy rendeletet adott ki a szabad oktatás tárgyában. Ezzel a rendelettel a magyar klerikalizmus arra a támadó útra lépett, amely legutóbb a francia, a spanyol, a portugál és az osztrák klerikalizmusra végzetessé vált.

A miniszter ebben a rendeletben minden előkészületet megtesz arra, hogy a munkásság és a radikális polgárság köréből kiindult viruló szabadoktatási tevékenységet letörje. Első helyen áll a rendelet Intézkedései között az, hogy ezentúl mindenféle szabadoktatás állami fő felügyelet alá helyeztetik, az előadásokat a miniszter kiküldöttjével meglátogattathatja és ellenőriztetheti, hogy az ott hirdetett tanítások nem ütköznek-e bele a közerkölcsökbe vagy az ország törvényes rendjébe. Ez a közerkölcsös intézkedés a [125] reformok egész légióját foglalja magában. A szakszervezetek fel- oszlatásához ezentúl nem kell majdspicli és agent provocateur; nagyobb sztrájkok alkalmával a miniszter egyszer űen elküldi az Országos Központi Katolikus Legényegyesület valamely sárga kiküldöttjét (aki a rendelet szerint a szabad oktatásra felügyelő Országos Tanács tagja), és ez majd főfelügyeleti jogának statáriális gyakorlása után az egyesület feloszlatását fogja javaslatba hozni, mint amelynek tanításai nem közerkölcsösek és az ország törvé- nyes rendjébe ütközők. De lehet, hogy az Országos Központi Katolikus Legényegylet kiküldöttje meg fog elégedni azzal a sze- rényebb eredménynyel is, hogy az illetőszervezet szabad oktatói tevékenységétől el fog tiltatni.

Az állam azoban ezentúl nemcsak felügyelni akar a szabad oktatásra, hanem azt egyébként is „támogatni” kívánja. A ren- delet a tanítón és a községi orvoson kívül a „helyi intelligenciát”, névszerint a papot, a jegyzőt és a birtokosokat akarja díjazás ellenében a népm űvelés feladatának megnyerni. Szerintünk ugyan a birtokosok pontosabb megfigye lése azokon rendszerint még az intelligencia „helyi” tüneteit sem eredményezheti, de a jegyzőkben mi is született szabadoktatókat látunk, mert bizonyára ők tudják legjobban, hogy mit szabad és mit nem. Abban is megbízhatunk, hogy a szabadoktatás díjazása, azon feltételek és módozatok mel- lett, amelyeket erre a rendelet állapit meg, a közerkölcsiség roha- mos emelkedését fogja előidézni.

Választásoknál a tanítók között és bérmozgalmaknál a jegyzők között a közerkölcsiség ijesztőmértéket fog ölteni. Mert csak el kell képzelni a közerkölcsiségnek azt a fokát, amely Magyar- országon ahoz szükséges, hogy a vármegyei „szabadoktatási bizottság” az oktatót jutalomra ajánlja, a gondnokság vagy iskola- szék hajlandó legyen 25 hallgatóállandó jelenlétét igazolni, a Szabadoktatási Tanács szakbizottsága (16. §) az illetőt erre érde- mesnek ítélje, az Állandó bizottság ezt helybenhagyja és végül a miniszter csengőfémben nyugtázza ezt a ragyogó közerkölcsiségét.

A kormányönkénynek a rendelet minden téren ajtót nyit. A klerikalizmus az állami felügyelet pajzsa alá akarja rejteni a szabadoktatást, hogy ott végezzen vele. A közerkölcsiséget és az állam törvényes rendjét hangoztató ártatlan kikötések, megannyi hurok a bátor és lelkiismeretes szabadoktatás számára. Demokratikus felfogás szerint az állam törvényes rendje csak az, amely a. kultúrával összhangzásban van és ha eltérés van a kettőközött, akkor rendet kell teremteni az állam törvényeiben, hogy azok ismét a kultúra céljait szolgálják. És ki fogja vájjon megmondanir hogy mi ütközik a közerkölcsiségbe, mi nem? A művelt emberiség meggyőződése szerint a közerkölcsiségbe ütközik mindenféle baboná- nak vagy tudatosan megszerkesztett előítéletnek a terjesztése ésfejletlen agyakra való erőszakolása; de a közerkölcsökbe ütközik mindenekfölött az olyan rendelet,melyben állami hivatal nyíltan pénzt és pénzbeli előnyöket ígér az oktatóknak azért, hogy meg- alkuvással és meghamisítva közöljék az ismereteket a néppel,másrészt „főfelügyelettel” fenyegeti meg azokat, akik a vesztegetőt megvetéssel elutasítják.

Erkölcstelen rendeleteket is végre kell azonban hajtani. És itt a bökkenő. Mert más dolog, amikor az egyén keresi fel az államot és az becsapja előtte az oktatás kapuit, mint amikor az állam kénytelen a szabadoktatási szervezeteket saját portájukon felkeresni és saját otthonukban megtámadni. A közművelődést csendben is el lehet sikkasztani, de rabolni csak nyíltan lehet. Amikor az állam nem elégszik meg történelmi kötelességmulasztásának fentartásával és intézményesítésével, hanem hódítóan lép fel az egyének, az egyesületek, a csoportok s az osztályok rovására, akkor ezzel polgárháborút idéz fel és kultúrharcba szólítja az egész felvilágosult közvéleményt.

Bennünket pedig sem erkölcstelen rendeletekkel megvesztegetni, sem fenyegetésekkel megfélemlíteni nem lehet. A vallás- és köz- oktatásügyi miniszter úr rendelete törvénytelen és alkotmányunk- kal ellenkezik, mert szabadságjogainktól foszt meg bennünket. A vallás- és közoktatásügyi miniszter rendeletének eleget tenni nem fogunk, magatartásunkat tőle befolyásolni nem hagyjuk.

Emlékezzünk:
1901 augusztus havában Barcelonában egy kis iskola nyílott meg, amely nem tanított hittant és a természettudományokat felvette tantervébe. A klerikális korm ány 1906-ban megkezdte ennek a Szabad Iskolának az üldözését, amelynek a neve Modern Iskola volt; de 13 havi bebörtönzés után az iskola alapítóját fel kellett menteni az ellene emelt vádak alól. Ennek az üldözésnek a hatása alatt tömegesen keletkeztek Spanyolországban nyilvános és titkos szabadoktató szervezetek. A klerikális kormány kénytelen volt tovább haladni azon az utón, amelyre egyszer lépett. Újabb és újabb ürügyek alatt folytatta a szabadoktatás ellen támadásait. 1909 augusztus havában másodszor perbe fogta a szabadiskolák alapítóját és 1909 október hó 13-án végre −olyan gaz és olyan törvénytelen eljárás után, amely egész Európát lázba ejtette −rajta a halálos ítéletet végre is hajtotta. Egy év sem tellett bele Francisco Ferrernek, a barcelonai Modern Iskola halhatatlan alapítójának vértanúságába és a megdönthetetlen spanyol klerikaliz- must a feltámadt népharag elseperte örökre.

Bizalommal várjuk az 50.877/911. sz. vk. min. rendelet végrehajtását.

Pólányi Károly.

Text Informations

Reference:
First publication: Szabadgondolat, 1.4, p. 125-127
KPA: 01/08 (4 pages; copy of the original article)
Available text in http://mtda.hu/szabadgondolat/1911/1911_04.pdf
Other Languages:

Lg Name
EN Free Education
DE
FR Education libre