A szabadoktatásért

Text in Hungarian to re-read

[124] A klerikális közoktatás úgy kezeli az ismereteket, mint ahogy a laboratóriumban szokás a baktérium-kultúrákat. Csupán „tananyag” alakjában szabad a nép közé jutnia, mert ez mindenféle tudomány és felvilágosulás ellen igen jó véd ő oltásnak bizonyult. A közoktatás tehát tagadhatatla nul veszélyes üzem, de látszólag nem származhatik bel ő le nagyobb baj, csak minden közeg lelkiismeretesen ő rködjék afölött, hogy az ismeretek könnyelm ű en a nép közé ne jussanak. Ebben az optimizmusában idővel a reakció mindenütt megcsalatkozik. Nem elég „a magyar nyelv érdekében” az ország felét iskolázatlanul hagyni, nem elég ,,a nemzeti termelés érdekében” a tanulók felét fejletlen testtel az iskolából a mező re kiparancsolni és nem elég a megmaradtakra vigyázni, hogy csak a tanterv sz erint sterilizált ismeretek érjék ő ket − mindez nem elég. Merő utópia, hogy puszta mulasztással meg lehet akadályozni a kultúrát kifejlő désében. Nem elég a butádat kitüntetni, üldözni is kell az okosokat. A népies és nemzetiségi önképzést, a társadalom önkéntes oktatói tevékenységét el is kell nyomni. Keservesen tanulta meg az olasz, a francia, az orosz, a spanyol, a portugál és az osztrák reakció − és meg fogja tanulni a magyar reakció is −, hogy egy nép szellemi erői önmaguktól is szabad tevékenységben és önkéntes intézmények- ben egyesülnek és hogy az, aki a tudatlanság fentartására vállalkozik, csakhamar kénytelen nyílt harcba szállani a társadalom tucjásra szomjas akaratával.

A magyar vallásés közoktatásügyi kormány 1911 július hó 1-én 50877 szám alatt egy rendeletet adott ki a szabad oktatás tárgyában. Ezzel a rendelettel a magyar klerikalizmus arra a támadó útra lépett, amely legutóbb a francia, a spanyol, a portugál és az osztrák klerikalizmusra végzetessé vált.

A miniszter ebben a rendeletben minden előkészületet megtesz arra, hogy a munkásság és a radikális polgárság köréből kiindult viruló szabadoktatási tevékenységet letörje. Első helyen áll a rendelet Intézkedései között az, hogy ezentúl mindenféle szabadoktatás állami fő felügyelet alá helyeztetik, az előadásokat a miniszter kiküldöttjével meglátogattathatja és ellenőriztetheti, hogy az ott hirdetett tanítások nem ütköznek-e bele a közerkölcsökbe vagy az ország törvényes rendjébe. Ez a közerkölcsös intézkedés a [125] reformok egész légióját foglalja magában. A szakszervezetek fel- oszlatásához ezentúl nem kell majdspicli és agent provocateur; nagyobb sztrájkok alkalmával a miniszter egyszer űen elküldi az Országos Központi Katolikus Legényegyesület valamely sárga kiküldöttjét (aki a rendelet szerint a szabad oktatásra felügyelő Országos Tanács tagja), és ez majd főfelügyeleti jogának statáriális gyakorlása után az egyesület feloszlatását fogja javaslatba hozni, mint amelynek tanításai nem közerkölcsösek és az ország törvé- nyes rendjébe ütközők. De lehet, hogy az Országos Központi Katolikus Legényegylet kiküldöttje meg fog elégedni azzal a sze- rényebb eredménynyel is, hogy az illetőszervezet szabad oktatói tevékenységétől el fog tiltatni.

Az állam azoban ezentúl nemcsak felügyelni akar a szabad oktatásra, hanem azt egyébként is „támogatni” kívánja. A ren- delet a tanítón és a községi orvoson kívül a „helyi intelligenciát”, névszerint a papot, a jegyzőt és a birtokosokat akarja díjazás ellenében a népm űvelés feladatának megnyerni. Szerintünk ugyan a birtokosok pontosabb megfigye lése azokon rendszerint még az intelligencia „helyi” tüneteit sem eredményezheti, de a jegyzőkben mi is született szabadoktatókat látunk, mert bizonyára ők tudják legjobban, hogy mit szabad és mit nem. Abban is megbízhatunk, hogy a szabadoktatás díjazása, azon feltételek és módozatok mel- lett, amelyeket erre a rendelet állapit meg, a közerkölcsiség roha- mos emelkedését fogja előidézni.

Választásoknál a tanítók között és bérmozgalmaknál a jegyzők között a közerkölcsiség ijesztőmértéket fog ölteni. Mert csak el kell képzelni a közerkölcsiségnek azt a fokát, amely Magyar- országon ahoz szükséges, hogy a vármegyei „szabadoktatási bizottság” az oktatót jutalomra ajánlja, a gondnokság vagy iskola- szék hajlandó legyen 25 hallgatóállandó jelenlétét igazolni, a Szabadoktatási Tanács szakbizottsága (16. §) az illetőt erre érde- mesnek ítélje, az Állandó bizottság ezt helybenhagyja és végül a miniszter csengőfémben nyugtázza ezt a ragyogó közerkölcsiségét.

A kormányönkénynek a rendelet minden téren ajtót nyit. A klerikalizmus az állami felügyelet pajzsa alá akarja rejteni a szabadoktatást, hogy ott végezzen vele. A közerkölcsiséget és az állam törvényes rendjét hangoztató ártatlan kikötések, megannyi hurok a bátor és lelkiismeretes szabadoktatás számára. Demokratikus felfogás szerint az állam törvényes rendje csak az, amely a. kultúrával összhangzásban van és ha eltérés van a kettőközött, akkor rendet kell teremteni az állam törvényeiben, hogy azok ismét a kultúra céljait szolgálják. És ki fogja vájjon megmondanir hogy mi ütközik a közerkölcsiségbe, mi nem? A művelt emberiség meggyőződése szerint a közerkölcsiségbe ütközik mindenféle baboná- nak vagy tudatosan megszerkesztett előítéletnek a terjesztése ésfejletlen agyakra való erőszakolása; de a közerkölcsökbe ütközik mindenekfölött az olyan rendelet,melyben állami hivatal nyíltan pénzt és pénzbeli előnyöket ígér az oktatóknak azért, hogy meg- alkuvással és meghamisítva közöljék az ismereteket a néppel,másrészt „főfelügyelettel” fenyegeti meg azokat, akik a vesztegetőt megvetéssel elutasítják.

Erkölcstelen rendeleteket is végre kell azonban hajtani. És itt a bökkenő. Mert más dolog, amikor az egyén keresi fel az államot és az becsapja előtte az oktatás kapuit, mint amikor az állam kénytelen a szabadoktatási szervezeteket saját portájukon felkeresni és saját otthonukban megtámadni. A közművelődést csendben is el lehet sikkasztani, de rabolni csak nyíltan lehet. Amikor az állam nem elégszik meg történelmi kötelességmulasztásának fentartásával és intézményesítésével, hanem hódítóan lép fel az egyének, az egyesületek, a csoportok s az osztályok rovására, akkor ezzel polgárháborút idéz fel és kultúrharcba szólítja az egész felvilágosult közvéleményt.

Bennünket pedig sem erkölcstelen rendeletekkel megvesztegetni, sem fenyegetésekkel megfélemlíteni nem lehet. A vallás- és köz- oktatásügyi miniszter úr rendelete törvénytelen és alkotmányunk- kal ellenkezik, mert szabadságjogainktól foszt meg bennünket. A vallás- és közoktatásügyi miniszter rendeletének eleget tenni nem fogunk, magatartásunkat tőle befolyásolni nem hagyjuk.

Emlékezzünk:
1901 augusztus havában Barcelonában egy kis iskola nyílott meg, amely nem tanított hittant és a természettudományokat felvette tantervébe. A klerikális korm ány 1906-ban megkezdte ennek a Szabad Iskolának az üldözését, amelynek a neve Modern Iskola volt; de 13 havi bebörtönzés után az iskola alapítóját fel kellett menteni az ellene emelt vádak alól. Ennek az üldözésnek a hatása alatt tömegesen keletkeztek Spanyolországban nyilvános és titkos szabadoktató szervezetek. A klerikális kormány kénytelen volt tovább haladni azon az utón, amelyre egyszer lépett. Újabb és újabb ürügyek alatt folytatta a szabadoktatás ellen támadásait. 1909 augusztus havában másodszor perbe fogta a szabadiskolák alapítóját és 1909 október hó 13-án végre −olyan gaz és olyan törvénytelen eljárás után, amely egész Európát lázba ejtette −rajta a halálos ítéletet végre is hajtotta. Egy év sem tellett bele Francisco Ferrernek, a barcelonai Modern Iskola halhatatlan alapítójának vértanúságába és a megdönthetetlen spanyol klerikaliz- must a feltámadt népharag elseperte örökre.

Bizalommal várjuk az 50.877/911. sz. vk. min. rendelet végrehajtását.

Pólányi Károly.

Text Informations

Reference:
First publication: Szabadgondolat, 1.4, p. 125-127
KPA: 01/08 (4 pages; copy of the original article)
Available text in http://mtda.hu/szabadgondolat/1911/1911_04.pdf
Other Languages:

Lg	Name
EN	Free Education
DE
FR	Education libre