Szabadgondolat 1914/3

From Karl Polanyi
Jump to navigation Jump to search

Endre Ady hu.jpg To Read.png
Text in Hungarian to re-read

Szemle

A modern polgári jog és a katolikus-keresztény erkölcstudomány?

Dr. Jehlicska Ferenc, aki elfojtott politikai ambícióinak a tudományos világban akar utat törni, könyvet irt a fenti címen „készülő törvénykönyvünkre tekintettel”.

A tudománynak ez a legújabb kereszteződése nem jelent vérfelfrissülést. Jehlicska még ma is a scientia ancilla theologiae felfogásában látja a tudománynak az erkölcstanhoz való viszonylat. Meg sem lephet az a szinte forradalmi hang, ahogyan a theologiát, – erkölcstannak nevezi ezúttal, – elvileg felülvizsgálójává, bírájává teszi minden tételes törvény érvényességének. A köznép számára azt tanítja ugyan, Szent Pált idézve: Aki ellene áll a hatalmasságnak, Isten rendelésének áll ellen. Annak okáért szükséges, hogy engedelmeskedjetek, nemcsak a büntetés miatt, hanem a lelkiismeretért is. És Stahlt citálja: „a jog kötelező tekintélyének végső oka Isten világrendjében keresendő”. De ez az álláspont csak hétköznapi használatokra szól, a ritkább esetekre a világi törvény nem kötelező, ha ν nem nyeri el az egyház helyeslését. „A világi törvény csak akkor kötelez lelkiismeretben, ha igazi törvénynek mondható”. (23. 1.) Az «gyház tehát fölébe helyezi magát a világi törvényhozó hatalomnak s kénye-kedve szerint azt a törvényt fogadja el kötelezőnek, amelyet ő megfelelőnek tart, a meg nem felelő törvények érvényét pedig tagadja. Az egyház ezzel az álláspontjával, még a szocializmuson is túltéve az anarchizmus eszméinek légkörébe került. Csak az egyház és az anarchizmus mennek el odáig, hogy elvben tagadják a törvény jogosságát, érvényét és kötelező erejét.

Az egyház a felülbírálás jogát szívesen építi reá az egyház magasabb fokú moralitására. Olyasféle hit dereng bennünk, hogy ez a magasabb moralitás in thesi ha meg is van, in praxi a gyönge emberek kezén elsenyved, összeszárad.

Jehlicska könyve után ítélve az egyháznak nincs ezen a cimen sem fölénye a laikus joggal szemben. Sokszor épen a polgári jog ethikusan is magasabb rendű állásponton van, mint a theologusok erkölcstana és természetjoga. Jehlicska könyve ez összehasonlításra kitűnő alkalmat nyújt; „sub hoc signo” a könyv igen érdekes olvasmány. Jogi fejtegetésekre nem terjeszkedik ki; az az egy-két hiba, ami még így is bekerült, a laikus tapintatlan elvetése, aminek a bírálat sem fontosságot, sem súlyt nem tulajdonit. A következőkben pár példáját adjuk az összehasonlításnak.

A tervezet kimondja, hogy a munkás nem mondhat le arról, hogy a műhely a kellő óvóeszközökkel el legyen látva. Jehlicska szerint: „A merő természetjog alapján a munkás a szerződés megkötésekor ezen jogáról lemondhatna”. (33. 1.) Jehlicska helyesli a munkás javára tekintettel a Tervezet rendelkezését, ami egyértelmű azzal, hogy ő maga is belátja, hogy a polgári jog etikusabban magasabb rendű, mint a természetjog. De azért nem kell túlságosan komolyan venni ezt az állásfoglalását, mert a következő oldalon robbanásról és egyéb balesetekről szólva, ekkép ír:
„A keresztény erkölcstan és természetjog, melyet a morális tökéletesít, ilyen esetben kártérítésre az igazságosság nevében nem kötelez ... A keresztény erkölcs az ilyen katasztrófát balesetnek, véletlennek tekinti, amelynek következményeit türelemmel kell viseiníér annak, akit ért . . . A keresztény erkölcstan nem kötelezi őt (a gyárost) restitutióra; mert a világi törvény kedvéért nem tekinthet el az erkölcsi felelősségnek és a kártérítés kötelezettségének lényeges feltételeitől. (Sic! 34. 1.) És végül, hogy a koronát feltegye, így ír: »Általában ha valamely kárnak megtérítésére kötelezne bennünket a törvény alapján a bíró, amely kárt mi biztosan nem okoztunk, akkor rendes körülmények között a bírói ítélet dacára sem volna erkölcsi kötelességünk restituálni és amennyiben erre karhatalommal kényszeríttetnének, szabad volna titkos rekompensacióval (bizonyos feltételek mellett B.) ezen igazságtalan ítéletet illuzóriussá tenni”. (38. l.) A gondolatmenet első láncszeme egészen biztatóan indul: a természetjogfeladása árán is helyesli a munkás lemondásának érvénytelenségét. Ez a tétel, aminek értékét éppen a hozzá fűződő sanetio adna és épen a sanctiót vonja el Jehlicska, amikor második láncszemként a kártérítésről való mentességet hirdeti. Viszont a mentességet már nem úgy tekinti, mint a lemondás érvénytelenségét, és itt a sanctiót is megadja: még ha kötelez is a polgári törvény alapján a bíró – joga van az ítéletet „illusoriussá tenni”. Munkásbarát, de foganat nélkül,, ellenben a munkások esetleges kártérítési követelésénél a legmesszemenőbberi liberális, a munkások ellen.

A törvénytelen gyermek és ennek anyja érdekében az egyházjog emberséges szabályokat adott, büszkélkedik Jehlicska és hogy szavának nagyobb hitele legyen, Menger szavaira hivatkozik. De még ez az attestatum sem tünteti el az egyháznak kétkulacsos természetét. A házasság szentségét félti az egyház a törvénytelen gyermek favorizálásától, de azért szívesen tetszelegne a humanizmusával. Megállapítja ugyan, hogy a Code civil hírhedt szigorúsága nem lendített, hanem rontott az erkölcsiségen, de azért jól látva, hogy a törvénytelen gyermek teljes jogtalansága sem hatott elriasztólag, mégis abban bízik, hogy a teljes jogtalanság drákói szigorának enyhített kiadása „a törvénytelen gyermek nyomott helyzete állandó intelem akar lenni és elriasztás a törvénytelen nemi érintkezéstől”. (142. 1.)

A nővel szemben pedig egyenesen a Code civil eszmeköróbe illő állásponton van. „Ha a bűnbe a nő is beleegyezett, más a helyzet. Magával a nővel szemben a teológusok semmire sem kötelezik a férfit; a bűnös nő viselje a maga könnyelműségének következményeit” írja Jehlicska (149. 1.) és egy latin citátummal folytatja: „fornicator, quia peccatum consentienti virgíne committit nihil tenetur erga virginem quia volenti et consentienti nulla irrogátur iniuria!” Van ebben a fejezetben még egy homályos passzus is. „Az a férfi, akit az atyaságnak csak a gyanúja terhel, tényleg azonban biztosan nem atyja a gyermeknek, ha nem sikerült az utóbbit bizonyítani és e 226. §. értelmében fizetett, titokban kártalaníthatja magát, ha lehet annek rovására, aki helyett fizetni kénytelen”. (151. 1.) Teszem, ha ennek a másiknak felesége van . . . dehát nem is lenne jó ezt folytatni. Vagy hogy gondolta el a másik rovására történő titkos kártalanítást. Ez a titkos kártalanítás egyébként is megengedett az egyházjog szerint: a nő tartási igényére is titokban kártalaníthatja magát egy latin citátum szerint: „potest sustentationem sibi clam surri pere”. (77. 1.) Mint a régi ispánoknál a szabad lopás jogának decretálása ez?

A játék kérdésében hasonlóan erkölcsileg inferiorisabb állásponton van az egyházjog, mint a polgári jog. „Az állam tűrheti a játékbarlangokat, mint a bordélyházakat”. Ez a kiindulási pontja, amelyhez ezután stílszerűen csatlakozik az a kijelentése, hogy ha a világi törvény a játékot csak tilosnak mondja, a nyereséget a nyertes fél bűn nélkül követelheti (amit a polgári jog nem ítél meg) és megtarthatja. (270. 1.) A turpis causa körében megismétlődik az a jelenség, hogy az egyházi jog olyas valamit approbál, amitől a polgári jog a birói segélyt erkölcsi okokból megtagadja. Ez esetben (amikor a szerződő fél a bűnös cselekedetet elkövette) az erkölcstanítók kötelezik a másik félt, hogy az ígért bért adja meg és felhatalmazzák azt, aki a bűnös szolgáltatást teljesítette, hogy a kikötött bért követelhesse és megtarthassa. (274. 1.) Ezt a tételt azonban jónak látta egy kicsikét mérsékelni az esetre, ha a Btk-be ütköző esetekről van szó, „akkor a bérfizetést nem kell sürgetni” (ott.) De még itt sem mondja azt, hogy nem jár, csak azt, hogy „nem kell sürgetni”. Az egyházi jog szerint a gyilkos tehát követelheti teljes joggal kezemunkája kialkudott tiszteletdíját, az egyházjog csupán illemszabályai korlátolja a gyilkos urat, hogy sürgetnie nem kell a bér fizetését.

Folytatjuk a sorozatot. Az ajándékozó, ha később ínségbe jut, a Tervezet szerint visszakövetelheti az ajándékot; a természetjog nem ismeri az ajándék visszavonását és így a szükségetlátó ajándékozónak nem ad jogi igényt, csupán a nem kényszerítő erejű „szeretet” nevében kötelezi a megajándékozottat a segítségre. (387. 1.) Az újabb jogfejlődés mind határozottabban domborítja ki azt a tételt, hogy a károsult maga is köteles mindent megtenni a kár elhárítására és apasztására és nem nézheti tétlenül a kárbekövetkezését. A társadalmi solidaritás, az új világ erkölcse lép ki ebből a tételből. Jehlicska szerint a kárelhárítás szintén nem jogi kötelesség, csak a szeretet útmutatása (304. 1.) és ennek az álláspontnak levonja a legszélsőbb consequenciáját annyira, hogy ha „a polgári bíróság a kár egyrészétől elütne, az ítélet után titokban compensálhatná magát, ha lehetséges volna.” (300 1.)

Igen érdekes Jehlicska álláspontja a munkabér nagyságát illetően. Arról van ugyanis szó, hogy a munkásbére „családi bér” legyen-e, amiből a munkás családját eltarthatja és gyermekeit felnevelheti. Genicól müvét citálja (mindig van kéznél egy citátum): „Egy munkás munkája és egy munkás eltartása között az egyenlőség meg van. De egy munkás munkája és több embernek eltartása között az egyenlőség nehezen konstruálható. Azon kívül a munkás kötelessége, hogy önmagát fenntartsa, abszolút, a család eltartás kötelessége csak féltételes, csak: arra az esetre szóló ha családot, alapit, amire külön-külön egy ember, nincs kötelezve. Azért a kölcsönös, igazság öevében családi munkabért követelni nem lehet.” A munkaadótól a legális justitia (az szemben a kényszerközökkel rendelkező kölcsönös igazsággal olyan alsóbb fajta, hatalmi eszközök híján való igazság (követeljük, hogy ekkor bért fizessen, de ha ezt nem tenné, restitutióra kötelezni nem lehetne.” (394. 1.) Csodálatos, hogy akad ember, aki ilyet komoly véleménynek könyvben kinyomtat és még csodálatosabb, hogy akadjon egy másik, aki ezt a naivitást, amihez még a szerzői hiúság sem köti, helyesnek és jónak tartsa. Emellett szinte fel se tűnik, hogy a munkásnak a nyereség bizonyos részére való jogát elvileg megtagadja (395. 1.) és a nő alacsonyabb munka bérét nem tartja igazságtalannak. (396. 1.) Teljesen beleesik azonban a vulgaris gondolkozásba, amikor a munkaadók védelmét kevesli: „sok munkás, mialatt jogait állandóan hangoztatja, kötelességeiről megfeledkezik” (400.1.) A példákat folytatni lehetne. De az eddigiek beigazolták azt az egyetlen tételt, melynek szemponjából érdemes volt az 500 oldalaskönyvet átböngészni, hogy t. i. a teológia erkölcse a laikus morállal szemben nem, hogy magasabb rendű, az ethikai princípiumokat jobban kielégítő volna, hanem hogy a laikus erkölcs tisztán erkölcsi területen is fölötte áll a teológia prédikációinak.
Bech Salamon.

[…]

Az újhitűek gyülekezetében

1.

Szegényes szobában, fapadok között, nehézszagú emberek és beteg, színtelen asszonyok vontatott torokhangú vallásos énekekben dicsérik Jézust.

Ez mégse templomi kép, hanem az újhitűek gyülekezete. A templomnak ugyanis díszes hajléka, sok szentképe, villanyvilágítása ésközömbös papja van. Az újhitűnek csak hite van. Az a pap, akit én láttam, csupán este volt pap és ruháját tépve, kínos hangon kiáltotta, hogy a világot tűz és vér válthatja meg . . . Ennél a papnál döbbentőbb és jámborabb embert sohase képzeltem. Arcán egyszer csak ezer ránc jelent meg, mintha a világ összes problémája oda futott volna. Aztán hirtelen égi derű vonta be és bömbölő hangon, majd rekedten és sírva, a padot verve és a padra borulva egymásután sokszor kiáltotta: A világot csak tűz és vér válthatja meg . . . Felugrott és nyöszörögve kérte híveit, segítsenek, mert egyedül nem bírja már. Erre az egész gyülekezet vele sivította, hörögte, sírta: A világot csak tűz és vér válthatja meg . . . Amikor torkuk kifáradt, tapsolni kezdtek és nyögve, halkan suttogták: A világot csak tűz és. vér válthatja meg ...

Fölállott egy hosszúszál asszony, homloka és orra egy dudorból állott, hadarva-pergetve közölte, hogy szeptember óta tiszta szívből hiszi, a világot csak tűz és vér válthatja meg. Leült. A többiek rázengték: csak tűz és vér válthatja meg ...

Fölállott egy halotthalvány, fiatal lány, kimerült arcát felém fordította, a szemét pedig fölöttem a messzeségbe akasztotta és halk, félő hangon tett vallomást, hogy a világot csak tűz és vér válthatja meg. Kérte a gyülekezetet, ha volna valaki, aki nem hisz, most szálljon magába. Ekkor leborultak, eltakarták az arcukat s mintha az én hitetlenségemre kérnének megváltást, vergődve húzták a szókat:; csak tűz és vér válthatja meg . . .

2.
Ez a szomorú gyülekezet a társadalmi mozgalmak része. Ε sok szomorú ember épp úgy a nagy álló táborból, a gépezetbeli emberek álló táborából szakadt le, mint a többi mozgó raj. Kedélyük oda vonzotta őket, ahol a hit megrázóbb, mert ott az élet súlyos csapásait: a betegséget és a szegénységet önkínzásra válthatják. Egykor egész néprétegek választották ezt a megoldást. Betegek és szegények teremtették azokat a vallásos megújhodásokat, melyek az emberi életet szigorúbb parancsok közé szorították. A szegények és a betegek tökéletesebbek akartak lenni, mert azt hitték, ha ők tökéletesebbek, a világ is az lesz. Az idők során e fölfogás hamisnak bizonyult és azok a szegények, akik megértették az újabb módszereket eltértek á régitől, mely a gyengébb elméjűekre maradt. Ma azoké, akik nem tudnak eligazodni a földi élet szövevényében és bánatos kedélyüknél fogva az élet összes bajára egy orvosságot ismernek: a világ megváltását.

A vallásos megújhodás azonban soha többé nem lesz tömegmozgalom. Hatásköre egyre összeszűkül a tudományos mozgalmak miatt. A tudományos mozgalom ismereteken alapszik, például azon, hogy a szegénységet jobban megjavíthatja a szakszervezeti tömörülés mint a vallásos hit. A vallásos megújhodás az esett, beteg, petyhüdt emberek társadalmi mozgalma lett. Az újhitűek, akik képesek elhagyni az ősit és sanyargatóbbat és egyszerűbbet választanak: a vallásosság önálló katonái. Vallásos radikalisták, kiket elmebeli ok, szellemi diszpozíció kényszerit, hogy dolgaikba felhők mögött élő tényezőt keverjenek. Ezek az emberek a vallásos embereknél őszintébb hivők és képességeiknek a megfeszítésével jutottak el ahhoz a lelküket betöltő butasághoz, hogy a világot csak tűz és vér válthatja meg.

3.
Ilyen lesz az utolsó vallásos gyülekezet. A tömegek majd elhagyják templomaikat, mihelyt fájdalom nélkül megtehetik. A vallásos ember alapjaiban egészséges ember. Ma ugyan felettébb vigyázatos módon betartja azokat a szabályokat, melyeket őseitől örökölt, de ha emberibb szabályokhoz jut, melyeket épp oly szertartásosan becézhet, mint az égieket, akkor el fog szakadni a régi szabályoktól. De az a pap, aki az újhitűek feje volt, habár évezredek múlva születik is magát szaggatva fog futkosni, felkúszik egy megmaradt templom tornyára és onnan fogja eltorzult arccal, rimánkodva és zokogva hircfetni, hogy a világot csak tűz es vér válthatja meg.
Rubin László.

Mozgalom

A Galilei Kör

[96] február havi mozgalmi erejét a diáknyomor ügyében indított akció foglalta, le. A mozgalmat a Kör már fél év óta. készíti elő. Terve eleinte az volt, hogy a mozgalmat a siker érdekében az egyetemmel együtt csinálja meg, de minthogy nyilvánvalóvá lett, hegy a. rektor formai apróságokkal akarja elodázni, sőt lehetetlenné tenni diákgyűlés megtartását, röpíveken a Társadalomtudományi Társaság nagytermében hirdetett nagygyűlésre hívta meg-az egyetemi hallgatókat. A felhívás tartalmazta azokat a pontokat,., melyeket a Galilei Kör a „diákság kívánságai” címmel kibocsátott és a melyet – aláírásával – 2500 diák tett magáévá. A termet zsúfolásig megtöltötték a diákok. A jelenlevők közt feltűnő nagyszámú nőhallgató jelent meg. A gyűlést a Galilei Kör elnöke, Ruttkay-Nedeczky Béla dr. nyitotta meg, rámutatván arra, hogy a diákegyesületek közt egyedül a Galilei Kör az, a mely a diákság kulturális és. gazdasági helyzetével törődik és így a diákság képviseletének tekintheti magát. Csécsy Imre a mozgalom elméleti alapjait ismertette. Ripper Borbála, a határozati javaslatot terjesztette elő. Beszéltek még Dukesz Artúr az egyetem szerepéről, Neumann Antal a segítő egyesületekről és Kádár Imre a diákság gazdasági és nemi nyomoráról. A gyűlés megbízásából 40 tagú küldöttség kereste fel az összes egyetemi tanárokat, hogy a mozgalomra vonatkozólag véleményüket megkérdezzék. Az ankét nagy anyaga feldolgozás alatt áll. A Kör a napi sajtó útján, az egyetemhez és a főváros tanácsához intézendő memorandummal, a tanárokkal való együttes ankéttel, és ha így nem sikerülne, akkor más eszközökkel igyekszik majd akcióját sikeresen befejezni. A hó folyamán előadást tartottak t az orvostanhallgató szakosztályban Rohonyi Hugó dr. egyetemi tanársegéd: A fiziológiai áramok enedete címen, a bölcsészszakosztályban Dienes Pál dr. egyetemi m. tanár Bergsonról. A Társadalomtudományok Szabad Iskolája is február hó folyamán kezdte meg működését. Ezenkívül Polányi Károly dr. tartott Új világszemlélet címen előadást.

A szerkesztésért Pólanyi Károly felelős

Issue Informations

Src: http://mtdaportal.extra.hu/szabadgondolat/1914/1914_03.pdf
Original Publication: Szabadgondolat, March 1914
Other Languages:

Lge Name
 EN Free Thought 1914/3
DE
FR Libre Pensée 1914/3
ES El Pensamiento Libre 1914/3