Szabadgondolat 1913/1

KRÓNIKA

A választójog disszidensei

[1] elégtételt adtak önmaguknak s a demokrácia ügyének: a Tisza-féle választójoggal való azonosításukat nem tartották magukra nézve sem kötelezőnek, sem lehetségesnek. A kilépő képviselők, köztük a mi ügyünknek s általában a progresszív gondolat ügyének néhány régi és sorainkban nélkülözött exponense, hívek voltak adott ígéretükhöz, amellyel a választójog mikéntjéhez kötötték a munkapártban való megmaradásukat és a Tisza-Lukács regime támogatását. A választójog, íme, tényleg választóvízzé vált s éppen ez a jellege bizonyítja mindenek felett való fontosságát és hatékonyságát. A disszidens képviselő urak a Tisza-féle választójog révén talán visszamenőleg is kritikát fognak gyakorolni a saját maguk cselekedetein vagy — hallgatásukons valószínűleg nem fogják éppen túlságos korainak ítélni azt az időpontot, amelyben útjaik Tiszáéktól elváltak. Mi nem keresünk fölös elégtételt magunknak azért, hogy olyan politikát vallottunk és vállaltunk, amely ingadozás és fentartás nélkül, közvetve is a tisztességes választójog érdekében való volt, hanem konstatáljuk újból, hogy a disszidens képviselők hívek voltak ahoz a marsrutához, amelyet maguknak előírtak. Nekünk más volt s hogy végűi mégis találkoztunk, mindenestre értékes erőgyarapodást jelent a mi számunkra s a progresszivitás mellé kötöttséget az ő terhükre.

A külpolitikai helyzet

a karácsonyi hangulat jegyében fordult át az új esztendőre. A Balkánháború − minden valószínűség szerint − nem újul fel egyelőre, a kis Balkán-államok ötven százalékra kiegyeznek s a törők birodalom megint egyet hátrál Ázsia felé: az általános és egyetemes fejlődés lépteit nem lehet feltartóztatni. A nemzetiségi államok kialakulása, a decentralizáció és az autonómia kényszere, a kulturális felszabadulás ellenállhatatlan energiája a Balkán-félszigeten is diadalmaskodott a statusquo rideg elvén. A Balkán-államok kiegészülnek, fellélegzenek, gazdaságilag és politikáig új lehetőségekre tesznek szert, akar hogy is tiltakoztak ellene eredetileg a nagyhatalmak. Maga az európai feszült [2] […]

A politikai helyzet

[4] […] 2. Már a régi koalíciónak konzervatív-közjogi nagybirtokos belügyminisztere, gróf Andrássy Gyula hírhedt plurális szavazatu választójogában egy olyan törvénytervezetet dolgozott ki, mely liberális szellemben a Lukács-Tisza-féle javaslatot tetemesen felülmúlja. Ugyanis a munkásszavazatok száma Andrássynál 36.3% lett volna, ellenben Tiszánál csak 17.4%. Nos, az Andrássy tervezetét maga a régi koalíció elfogadhatatlannak tartotta s a Justh-párt elsősorban épp ezért a reakciós torzszülöttért robbantotta fel a koalíciót s az ország közvéleménye elsősorban e miatt csatlakozott a munkapárthoz, melytől valódi demokráciát remélt. […]

[6] […]

Jászi Oszkár

A polgárság társadalmi lélektanához

[…]

Kétségeim

[9]

Richard Semon

[…] [16] […]

Az egyház a természeti törvényektől régen elhidegült, mert ezek szabadkőművest befolyás alá kerültek. Érzület tekintetében csupán a meteorológia maradt megbízható és éppen ezért az egyház kedvenc szakmája ez. Sajnos az időjárás viszont egyéb szempontokból megbízhatatlan. Először lemondással, utóbb reménységgel, ma daccal mondja az egyház: „Ignorabimus”.

A tételes vallások sokkal könnyebben nyugodnának bele az emberszabású majomtól való leszármazásunkba, ha nem ragaszkodnának mindenáron ahoz a kínos feltevéshez, hogy az emberiség őseit éppen a saját képére teremtette Isten.

A teremtés bibliai történetének nem az a főhibája, hogy Isten nem is létezik, hanem hogy mai ismereteink szerint a világ keletkezése egészen másképpen ment végbe, mint ahogy azt az Ó-testamentum elmondja. Ez a lényeges és emellett az Istenről szóló részlet majdnem mellékes.

p. k.

Mozgalom

A Galilei Kör

[…] [38] […] A primitív művelődések gránittalaja a butaság. Ez az a „szikla”, amelyre az egyház felépült.

A római pápát a vatikáni zsinat csalhatatlannak nyilvánítatta. Ez komoly haladást jelent, mert eszerint legalább a szent atyát már nem lehet megcsalni. Vajjon mikor lesznek végre a hívek is csalhatatlanok?!

A vademberek, ha csalódtak a bálványaikban, megverték őket. A bálványok megunták ezt a bánásmódot és az égbe költöztek, ahol azóta nyugodalmas életet folytatnak.

A templomok és a csapszékek szószékeiről árad az a mámor, amelyben a magyar választási mozgalmak lefolynak. Az 1899. évi XV. t.-c. 170. §-a, az a. n. Kanzelparagraph, a választási mozgalmak idejére a szeszeket elhallgattatta. De nehogy az erkölcsi rend megzavart egyensúlya felbillenjen 9. §-ában az itatás jogát törvénybe iktatta.

p. k.

Issue Informations

Src: http://mtdaportal.extra.hu/szabadgondolat/1913/1913_01.pdf
Original Publication: Szabadgondolat, 3.1, January 1913
Other Languages:

Lge	Name
EN	Free Thought 1913/1
DE
FR	Libre Pensée 1913/1
ES	El Pensamiento Libre 1913/1