Polgári radikálisok, szocialisták és törtenelmi ellenzék: Difference between revisions
No edit summary |
|||
Line 1: | Line 1: | ||
== The Text == | == The Text == | ||
Polgári radikális pártalakítás küszöbén előtérbe lép egynéhány olyan kérdés, amely annakelőtte csak halvány körvonalaiban jelentkezett. | |||
=== I === | |||
A munkásmozgalom számára ez a különválás régóta óhajtott állapotot valósit meg. Egy évtizede hirdetik a szocialisták annak elkerülhetetlen szükségét, hogy a polgári elemek tudatára ébredjenek önérdeküknek, annak a kiegyenlíthetetlen ellentétnek, amely a polgári lét és a polgári kultúra között egyrészt, a nagybirtok és az egyház uralma között másrészt van. Gúnnyal és megvetéssel sújtották a dzsentri-uralomtól hipnotizált és a | |||
korrupció hasis álmát alvó középosztályunkat, de buzdítással és támogatással segítették a polgári öntudatra ébredő radikális elemeket. Joggal becsmérelték a gyárost, aki helyett a munkásának kell gondolkodnia és hatalmas agitáló erővel sürgették, hogy a feudalizmus gyámkodása alá helyezkedőpolgárság végre nagykorúvá váljék és ne hárítsa a munkásságra igazi érdekeinek felismerését és az azokért való küzdelem terhét. A magyar szociáldemokrata pártnak – mondhatni – egyik programmpontja valósul meg, amikor az önálló polgári radikálispárt végre létesül. | |||
[145] És amily mértékben közeledünk a párt megalakulásához, olyan mértékben tisztulnak és öltenek testet e párt erőforrásai és világosodik meg annak önálló hivatása a mai magyar közéletben. Csak most tűnik ki, hogy a polgári radikalizmus eszméi már milyen mélyen hatoltak bele a progresszív közvéleménybe és hogy önálló radikális párt nélkül is a radikalizmus már tényező Magyarországon. A hely- zet külső megnyilatkozása, igaz, az volt, hogy a radikalizmusnak pártja csekély és szembeötlő volt, hogy hátvédje, eszméinek visszhangozója és ezzel politikai hatóképességének forrása nagyrészt a szervezett munkásság támogatásában rejlett. De egy önálló radikális párt megalakítása az éremnek eddig a tekintetek elől elrejtett másik oldalát is megláttatja. Mert nemcsak a radikálisok köszönnek sokat annak a viszhangnak, amelyre eszméik a munkásság táborában találtak, hanem a munkásság mozgalma is Magyarországon jelentőségének, súlyának és tekintélyének nagy részét épen abból meríti, hogy az utóbbi évtizedben szinte teljesen a polgári radikalizmus érveivel és jelszavaival a polgári radikalizmus céljaiért harcolt. A szociáldemokrata párt épen azáltal tett szert arra a hegemon szerepre, amellyel nemcsak az egész progresszív közvéleményben, hanem azontúl is, a történelmi ellenzék pártjait beleértve, szinte mindenütt bír, ahol csak Magyarország kulturális haladásának kérdése szóban forog, mert nyíltan és következetesen vállalta a polgári Magyarország kiépítésének programját. Hiszen az ipari proletariátus és az aránylag kis számú, de kíméletlen ipari nagytőkés közötti osztályharc a feudális magyar közéletben még hullámot nem vetett és a modern munkásmozgalom ütköző kérdései még nincsenek belekapcsolva a magyar parlamentarizmus rendszerébe. A szociáldemokrata párt ezért a közéletben szükségképen nem a munkáskérdést, hanem a polgárság kérdéseit képviselte, nem a kapitalizmus, hanem a feudalizmus elleni harcot hirdette. A feudalizmus elleni harc az ipari kapitalizmus kiépítéséért – ez a jelszó tette ki e párt közéleti jelentőségét és ez volt gyakorlati sikereinek legtöbb okozója. | |||
Kétségtelen, hogy e megfontolások, míg egyrészt biztatóak azon munkakör és annak elismertetése tekintetében, amely a küszöbön lévő radikális pártra közéletünkben vár, addig másrészt a szociáldemokrata párt jelentőségét a jövő | |||
ben csak látszólag csökkentik azzal, hogy azt leghatásosabban folytatott propagandájában helyettesíteni és attól felmenteni fogja az új pártalakulás, mert a valóságban a munkáspártot az eddiginél kedvezőbb, mert sajátos feladatainak jobban megfelelő és ezért az ország egyetemes fejlődése szempontjából is kívánatosabb irányba fogja terelni a polgári párt megalakulása. A különválás első eredménye tehát az lesz, hogy a polgári politikát és | |||
a feudalizmus elleni küzdelmet a radikálisok, a munkásmozgalmat és a kapitalizmus elleni harcot pedig a szocialisták fogják képviselni. | |||
De a munkásmozgalom ezzel egy másik közelebbi nézőpontból is sokat nyer, mert legsebezhetőbb pontjainak egyikén részesül hatásos támogatásban. A munkásmozgalom erejét eddig lekötő és a hatalommal szemben alkalmazott magatartását többnyire szükségképen eldöntő [146] szempont a munkásság szociálpolitikai intézményei fenállásának | |||
biztosítása volt. A magyar feudalizmus politikai léhaságát jellemzi, | |||
hogy a beteg munkást nyomorában | |||
támogató betegsegélyezést és | |||
balesetbiztosítást részben politikai in | |||
dokokból létesítette. Joggal fel- | |||
tehet | |||
ő | |||
volt tehát róla az a kíméletl | |||
enség, hogy ezen indokok elmul- | |||
tával, tehát lényegében szintén po | |||
litikai indokokból, le fogja rombolni | |||
ismét ezt az intézményt, gyógyszer | |||
és segély nélkül fogja hagyni a | |||
sínyl | |||
ő | |||
d | |||
ő | |||
munkást. Amint pedig a munká | |||
sság jóléti intézményei forogtak | |||
kockán, a munkásság jólétéért küzd | |||
ő | |||
párt nem tehetett másként, | |||
minthogy számolt az olyan er | |||
ő | |||
szak lehet | |||
ő | |||
ségeivel, amely a politikai | |||
harcban még a társadalmi Vörös Kereszt lobogója el | |||
ő | |||
tt sem hajlik | |||
meg. Már pedig a koalíciós és | |||
a munkapárti püspökök és grófok | |||
becsület-fogalma megengedhet | |||
ő | |||
nek vélte, hogy a beteg munkást | |||
túszul tartsák egészséges bajtársainak magatartására és az egész | |||
ország jólétéért politikai harcot folytató munkástábor ellen üt | |||
ő | |||
kártyá- | |||
nak játszák ki a munka gazdasági elesettjeir | |||
ő | |||
l gondoskodó jóléti | |||
intézményeket. | |||
Így lett szociálpolitikai intézményeib | |||
ő | |||
l a munkásmozgalom | |||
számára nem vár, hanem csapda, | |||
taktikai helyzeteinek állandó | |||
Achilles-sarka, a stratégiai fe | |||
lvonulások Ephiáltesz-útja. | |||
Amint azonban egy polgári radikális | |||
párt a munkás betegsegélyezést | |||
feltétlen védelemben tudja részesít | |||
eni úgy, hogy az nem többé mint a | |||
szociáldemokrata párt, hanem mint az | |||
ipari béke és a polgári kultúra | |||
nélkülözhetetlen követelménye jele | |||
nik meg a közvéleményben, akkor | |||
egycsapásra megsz | |||
ű | |||
nik az a visszás helyzet, hogy a szociáldemok- | |||
rata párt kénytelen magatartását egy minden pártszemponton felülálló | |||
közérdek | |||
ű | |||
intézmény szempontjából irányítani. A magyar munkás- | |||
mozgalom el | |||
ő | |||
ször is azon a ponton nyer így | |||
védelmet, ahol annak leg- | |||
fájdalmasabb gyöngéje rejlik és a kü | |||
lön polgári párt | |||
megalakítása | |||
által ismét homloktérbe kerül | |||
ő | |||
saját osztályfeladatainak megoldására | |||
teljesen szabad keze lesz. | |||
Nem szükség külön magyarázni, | |||
hogy ez immár nemcsak a mun- | |||
kásságnak, de az ország összes feltörekv | |||
ő | |||
rétegeinek szempontjából | |||
mennyire kívánatos. Hisz mindjobban | |||
terjed és izmosodik meg az a | |||
meggy | |||
ő | |||
z | |||
ő | |||
dés, hogy a feudális uralom megtöréséhez Magyarországon | |||
hatalmas er | |||
ő | |||
feszítésre lesz szükség. A vé | |||
dekezésbe szorult feudaliz- | |||
mus a legkétségbeesettebb eszközökt | |||
ő | |||
l sem riad vissza. Ilyen eszköz | |||
volt el | |||
ő | |||
ször, amikor az álta | |||
lános választójog me | |||
ghiúsítására, prog- | |||
ramját sutbavetve, a | |||
koalíció | |||
formájába vette kezébe a gyepl | |||
ő | |||
t, majd | |||
amikor másodszor állott cs | |||
ő | |||
d el | |||
ő | |||
tt a latifundiumos rezsim, | |||
Tisza | |||
vállalkozott arra, hogy statáriumb | |||
a borítva az országot, fegyverrel | |||
akadályozza meg az ál | |||
talános választójog gy | |||
ő | |||
zelmét. Mire harmad- | |||
szor fognak szemben állani halad | |||
ás és reakció ebben az országban, | |||
az eddigi, semmit | |||
ő | |||
l vissza nem riadó eszközökb | |||
ő | |||
l következtethetni | |||
lehet, hogy koalíciónál és | |||
munkapártnál is kéts | |||
égbeesettebb kímélet- | |||
lenséggel fogja megküzdeni élet-hal | |||
ál harcát a magyar nagybirtokos | |||
osztályuralom. . . A munkásságnak | |||
is valóban forradalmi harcra kell | |||
felkészülnie. | |||
Elérkezett viszont az ideje annak is, hogy a radikálisok tettekkel | |||
bizonyítsák be, hogy a munkásság bajtársai e nagy harcban. A | |||
szocialista jelöltre szavazó mitläu | |||
ferek száma amúgy is igen jelen- | |||
tékeny lesz. De a radikálisok agitáci | |||
ós munkájával felkutatott, meg- | |||
dolgozott, összeszervezett és a munk | |||
áspárti jelölt támogatására ve- | |||
zényelt mitläuferek száma a szervezetlenekénél sokszorosan nagyobb | |||
lesz és nemegy kerületben fog ezzel eld | |||
ő | |||
lni a szocialista jelölt ja- | |||
vára a választás sorsa. | |||
A polgári radikálisoknak a munkáspárttól való elkülönülése, mint | |||
látnivaló tehát, mindkét oldalon ü | |||
dvös felszabadulást jelent' saját | |||
külön feladataik érdekében. A szociá | |||
ldemokrata párt in | |||
tegrális munkás- | |||
párttá alakul, a polgári radikális | |||
ok pedig a magyar társadalmi sza- | |||
badságharcnak durva kövön dolgozó közkatonáivá lesznek. | |||
=== II === | |||
== References == | == References == |
Revision as of 23:00, 27 April 2017
The Text
Polgári radikális pártalakítás küszöbén előtérbe lép egynéhány olyan kérdés, amely annakelőtte csak halvány körvonalaiban jelentkezett.
I
A munkásmozgalom számára ez a különválás régóta óhajtott állapotot valósit meg. Egy évtizede hirdetik a szocialisták annak elkerülhetetlen szükségét, hogy a polgári elemek tudatára ébredjenek önérdeküknek, annak a kiegyenlíthetetlen ellentétnek, amely a polgári lét és a polgári kultúra között egyrészt, a nagybirtok és az egyház uralma között másrészt van. Gúnnyal és megvetéssel sújtották a dzsentri-uralomtól hipnotizált és a korrupció hasis álmát alvó középosztályunkat, de buzdítással és támogatással segítették a polgári öntudatra ébredő radikális elemeket. Joggal becsmérelték a gyárost, aki helyett a munkásának kell gondolkodnia és hatalmas agitáló erővel sürgették, hogy a feudalizmus gyámkodása alá helyezkedőpolgárság végre nagykorúvá váljék és ne hárítsa a munkásságra igazi érdekeinek felismerését és az azokért való küzdelem terhét. A magyar szociáldemokrata pártnak – mondhatni – egyik programmpontja valósul meg, amikor az önálló polgári radikálispárt végre létesül.
[145] És amily mértékben közeledünk a párt megalakulásához, olyan mértékben tisztulnak és öltenek testet e párt erőforrásai és világosodik meg annak önálló hivatása a mai magyar közéletben. Csak most tűnik ki, hogy a polgári radikalizmus eszméi már milyen mélyen hatoltak bele a progresszív közvéleménybe és hogy önálló radikális párt nélkül is a radikalizmus már tényező Magyarországon. A hely- zet külső megnyilatkozása, igaz, az volt, hogy a radikalizmusnak pártja csekély és szembeötlő volt, hogy hátvédje, eszméinek visszhangozója és ezzel politikai hatóképességének forrása nagyrészt a szervezett munkásság támogatásában rejlett. De egy önálló radikális párt megalakítása az éremnek eddig a tekintetek elől elrejtett másik oldalát is megláttatja. Mert nemcsak a radikálisok köszönnek sokat annak a viszhangnak, amelyre eszméik a munkásság táborában találtak, hanem a munkásság mozgalma is Magyarországon jelentőségének, súlyának és tekintélyének nagy részét épen abból meríti, hogy az utóbbi évtizedben szinte teljesen a polgári radikalizmus érveivel és jelszavaival a polgári radikalizmus céljaiért harcolt. A szociáldemokrata párt épen azáltal tett szert arra a hegemon szerepre, amellyel nemcsak az egész progresszív közvéleményben, hanem azontúl is, a történelmi ellenzék pártjait beleértve, szinte mindenütt bír, ahol csak Magyarország kulturális haladásának kérdése szóban forog, mert nyíltan és következetesen vállalta a polgári Magyarország kiépítésének programját. Hiszen az ipari proletariátus és az aránylag kis számú, de kíméletlen ipari nagytőkés közötti osztályharc a feudális magyar közéletben még hullámot nem vetett és a modern munkásmozgalom ütköző kérdései még nincsenek belekapcsolva a magyar parlamentarizmus rendszerébe. A szociáldemokrata párt ezért a közéletben szükségképen nem a munkáskérdést, hanem a polgárság kérdéseit képviselte, nem a kapitalizmus, hanem a feudalizmus elleni harcot hirdette. A feudalizmus elleni harc az ipari kapitalizmus kiépítéséért – ez a jelszó tette ki e párt közéleti jelentőségét és ez volt gyakorlati sikereinek legtöbb okozója.
Kétségtelen, hogy e megfontolások, míg egyrészt biztatóak azon munkakör és annak elismertetése tekintetében, amely a küszöbön lévő radikális pártra közéletünkben vár, addig másrészt a szociáldemokrata párt jelentőségét a jövő ben csak látszólag csökkentik azzal, hogy azt leghatásosabban folytatott propagandájában helyettesíteni és attól felmenteni fogja az új pártalakulás, mert a valóságban a munkáspártot az eddiginél kedvezőbb, mert sajátos feladatainak jobban megfelelő és ezért az ország egyetemes fejlődése szempontjából is kívánatosabb irányba fogja terelni a polgári párt megalakulása. A különválás első eredménye tehát az lesz, hogy a polgári politikát és a feudalizmus elleni küzdelmet a radikálisok, a munkásmozgalmat és a kapitalizmus elleni harcot pedig a szocialisták fogják képviselni.
De a munkásmozgalom ezzel egy másik közelebbi nézőpontból is sokat nyer, mert legsebezhetőbb pontjainak egyikén részesül hatásos támogatásban. A munkásmozgalom erejét eddig lekötő és a hatalommal szemben alkalmazott magatartását többnyire szükségképen eldöntő [146] szempont a munkásság szociálpolitikai intézményei fenállásának biztosítása volt. A magyar feudalizmus politikai léhaságát jellemzi, hogy a beteg munkást nyomorában támogató betegsegélyezést és balesetbiztosítást részben politikai in dokokból létesítette. Joggal fel- tehet ő
volt tehát róla az a kíméletl
enség, hogy ezen indokok elmul- tával, tehát lényegében szintén po litikai indokokból, le fogja rombolni ismét ezt az intézményt, gyógyszer
és segély nélkül fogja hagyni a
sínyl ő d ő
munkást. Amint pedig a munká
sság jóléti intézményei forogtak kockán, a munkásság jólétéért küzd ő
párt nem tehetett másként,
minthogy számolt az olyan er ő szak lehet ő ségeivel, amely a politikai harcban még a társadalmi Vörös Kereszt lobogója el ő tt sem hajlik meg. Már pedig a koalíciós és
a munkapárti püspökök és grófok
becsület-fogalma megengedhet ő nek vélte, hogy a beteg munkást túszul tartsák egészséges bajtársainak magatartására és az egész ország jólétéért politikai harcot folytató munkástábor ellen üt ő kártyá- nak játszák ki a munka gazdasági elesettjeir ő l gondoskodó jóléti intézményeket. Így lett szociálpolitikai intézményeib ő l a munkásmozgalom számára nem vár, hanem csapda, taktikai helyzeteinek állandó Achilles-sarka, a stratégiai fe lvonulások Ephiáltesz-útja. Amint azonban egy polgári radikális párt a munkás betegsegélyezést feltétlen védelemben tudja részesít eni úgy, hogy az nem többé mint a szociáldemokrata párt, hanem mint az
ipari béke és a polgári kultúra
nélkülözhetetlen követelménye jele nik meg a közvéleményben, akkor egycsapásra megsz ű nik az a visszás helyzet, hogy a szociáldemok- rata párt kénytelen magatartását egy minden pártszemponton felülálló közérdek ű
intézmény szempontjából irányítani. A magyar munkás-
mozgalom el ő ször is azon a ponton nyer így védelmet, ahol annak leg- fájdalmasabb gyöngéje rejlik és a kü lön polgári párt
megalakítása
által ismét homloktérbe kerül ő
saját osztályfeladatainak megoldására
teljesen szabad keze lesz. Nem szükség külön magyarázni, hogy ez immár nemcsak a mun- kásságnak, de az ország összes feltörekv ő
rétegeinek szempontjából
mennyire kívánatos. Hisz mindjobban
terjed és izmosodik meg az a
meggy ő z ő dés, hogy a feudális uralom megtöréséhez Magyarországon hatalmas er ő feszítésre lesz szükség. A vé dekezésbe szorult feudaliz- mus a legkétségbeesettebb eszközökt ő l sem riad vissza. Ilyen eszköz volt el ő ször, amikor az álta lános választójog me ghiúsítására, prog- ramját sutbavetve, a koalíció formájába vette kezébe a gyepl ő t, majd amikor másodszor állott cs ő d el ő tt a latifundiumos rezsim, Tisza vállalkozott arra, hogy statáriumb a borítva az országot, fegyverrel akadályozza meg az ál talános választójog gy ő zelmét. Mire harmad- szor fognak szemben állani halad ás és reakció ebben az országban, az eddigi, semmit ő l vissza nem riadó eszközökb ő l következtethetni lehet, hogy koalíciónál és
munkapártnál is kéts
égbeesettebb kímélet- lenséggel fogja megküzdeni élet-hal ál harcát a magyar nagybirtokos osztályuralom. . . A munkásságnak is valóban forradalmi harcra kell felkészülnie. Elérkezett viszont az ideje annak is, hogy a radikálisok tettekkel bizonyítsák be, hogy a munkásság bajtársai e nagy harcban. A szocialista jelöltre szavazó mitläu ferek száma amúgy is igen jelen- tékeny lesz. De a radikálisok agitáci ós munkájával felkutatott, meg- dolgozott, összeszervezett és a munk áspárti jelölt támogatására ve- zényelt mitläuferek száma a szervezetlenekénél sokszorosan nagyobb lesz és nemegy kerületben fog ezzel eld ő lni a szocialista jelölt ja- vára a választás sorsa. A polgári radikálisoknak a munkáspárttól való elkülönülése, mint látnivaló tehát, mindkét oldalon ü dvös felszabadulást jelent' saját külön feladataik érdekében. A szociá ldemokrata párt in tegrális munkás- párttá alakul, a polgári radikális ok pedig a magyar társadalmi sza- badságharcnak durva kövön dolgozó közkatonáivá lesznek.
II
References
Reference:
Original Publication: “Polgári radikálisok, szocialisták és törtenelmi ellenzék”, Szabadgondolat, 4.5, 1914, p. 144-150
KPA: 01/23 (7 p., copie de l’original)
English Translation: “Bourgeois radical, socialists and the established opposition”, in POLANYI 2016, p. 174-180