Az antropozófusok

Text in Hungarian to re-read

A szekta ismertető jele: egy csekélyszámu embercsoportot megragadó szellemi konvulzió állapota. Olykor eszmék fájdalmas vajudását, olykor azok korccsá-nyomorodását jelzi. Olykor a szektabölcsőben uj igarság születik meg, olykor szekta-kriptában egy eszmei torzszülött ravatalon. Kétlaki képlet, melynek titkát néha csak az idő fejti meg.

A szekta-hivő nem elégszik meg azzal, hogy az igazságot igaznak tartsa; követi is. Az életét alakitja át az ő igaza: ez teszi ki mindenféle szekta-mozgalom vallásos tartalmát.

Ám csak az eszmék egyszerűek, a valóság sokrétű, furcsa, ellentmondásos. Aki az eszméhez is ragaszkodik és a valósághoz is hozzáalkalmazkodni kiván, azt könnyen bolondnak nézik. A szekta-hivö életpraxisa ezért zagyva egyvelegnek tünik annak a szemében, aki a magatartását vezérlő elvet nem érti. Pál apostol is arról panaszkodott, hogy az athéni korzó eszthétai kinevették és eklekticizmusnak becsmérelték a nazarénusok tanitását. (Vannak, akik ma is annak itélik.) Az igazság azonban az volt, hogy a Nazaréthi tanitása azt válogatta össze a Jezsaiás ás a Plato eszmevilágából, ami összetartozott. A teremtő erőt rejtő szekta eklekticizmusa látszat csupán.

Az eszmék életképtelen egyvelegét magába gyömöszölő szekta eklekticizmusa ezzel szemben valódi. Egybe-nemtartozó, részben egymást kizáró eszmék lelkesültjei ugyanis szükségképen eklektikus életrendhez jutnak el. Nemcsak az igazság vértanuja, hanem a hóbortos filiszter is ellentétbe kerül a valósággal.

A szekta emellett propagandisztikus alakulat is. Ebben rejlik paradoxiája. Csatlakozásra szólitja fel a hitetleneket, bár az ut és a cél, melyet hirdet, csak a hivók számára jelent megváltást…

Rudolf Steinerék téritő munkája is választ vár tőlünk. Eszmék bölcsője-e vajjon a Stuttgartból kiinduló uj antropozófai szekta mozgalma, avagy eszmék koporsója?

A steineriánusok életrendje nem szükölködik a változatosságban. Már magát az őket környező társadalmat is másképen látják mint mások. Ez a társadalmi szervezet hármas tagozatáról szóló tanításukból következik. A stuttgarti Daimler-féle motorgyári üzem például, melynek a munkásai 1920-ban steineriánusok voltak, nem a német birodalmi törvény szerinti üzemi tanácsokat választott, (amely tanácsok tudvalevően országos hálozatot alkotnak), hanem a hármas tagozódásról szóló tan szerinti politikai, gazdasági és szellemi tanácsokat. Hogy másutt másféle tanácsokat választottak, azzal ök nem törödtek. A steineriánus kapitalisták viszont „Der Kommende Tag“ cimén üzleti koncernt alakitottak, amely részvényjegyzési felhivásaiban nemcsak jövedelmező befektetésnek, hanem egyben társadalomátalakitó cselekedetnek is hirdeti a jegyzést. E részvények jegyzése ugyanis más értelemben és más szellemben történik, mint a közönséges exoterikus vállalatoké. A steineriánusok eddig ismeretlen gyógyszereket szednek. Tüdövász ellen például sósavat. A Waldorf-Astoria-cigarettagyár által alapitott Waldorf-iskolában uj pedagógiával kisérleteznek. Stuttgartban „Der neue Weg“ cimen természettudományi kísérletező intézetet állitotak fel, amely az általuk feltételezett kozmikus hatások vizsgálatát tekinti céljának. A svájci Dornachban Goetheanum néven a szellemi tudományok főiskolája épül. Politikai kérdések iránt a szekta élénk érdeklődést tanusit. A világháboru alatt Steiner Cserninnek egy béketervezetet terjesztett elő, melyben kifejtette, hogy a háborut a központi hatalmak csak ugy nyerhetik meg, ha a hármas tagozódás alapján bátran ráállnak. Azóta a német nacionalizmusnak valamely keletieskedő uj formáját képviselik. Az osztályharc szükségességet tagadják e téren is, mint egyebütt, az antropozófiai belső szemléletben látván a megoldást. Egyébként büszkék természettudományos gondolkodásukra és a szociális kérdés előharcosainak látják magukat. A Der kommende Tag konzerv- és egyéb gyárai jövedelmezők. Steiner megváltoztatta, mint nyelvujitó, a német mondatok szerkezetét. Az eurythmikus testmozdulatok… stb. stb…

Ez a valódi eklekticizmus. Helyes és helytelen eszmék életképtelen, egyvelege. Nem érzik – és ez a döntő – hogy igaz eszméket is csak értelmük és tartalmuk szerint lehet egybeforrasztani, nem pedig az eszmék szépségétől vagy ujságától megbódult filiszter könnyen kapható lelkesedése révén.

Elismerjük: való igaz, hogy a természettudományi világfelfogás jogosulatlanul türelmetlenkedő hitetlenséggel viseltetik a vallásos miszticizmus élménycivel, realitásával szemben… Való igaz, hogy az emberi társadalomról való nézeteink revizióra szorulnak és hogy ezt a munkát az emberi lélek inditékainak mélyebb elemzése utján kell végrehajtani… Való igas, hogy ez orvostudományi gyógyszertan nem mindenható és hogy uj vért kell ereszteni a természettudományok már-már néhol elmeszedő szervezetébe… És igy tovább.

Ám mindezek as igazságok csak bizonyos értelemben és bizonyos határok között azok. A misztikus állapotok kétségtelen valódiságából nem következik az ezekben az állapotokban átélt gondolatok igazsága, mint ahogy az álomjelenség kétségbevonhatatlan valódiságából nem folyik az álomtartalom igaz volta. Az emberi inditékok elemzése utján a társadalom szenvedéseit csak megérteni lehet; megszüntetésükhöz a puszta megértés nem elégséges. A tudományos gyógyszertan fogyatékosságából nem következik a tudománytalan gyógyszertan fölénye. Általában: a természettudomány határainak a megismerése nem szolgáltat meg okot arra, hogy e határokon belül is lemondjunk róla.

Talán azért sokan mégis lemondanánk róla, ha ennek az önkorlátozásnak az árán valóban megnyílnának ismét számunkra a vallásos hitnek, a belső élet ez örök forrásának zsilipjei.

De amint ál-tudomány az antropozófusok tudományossága, ugy ál-vallás az ő vallásosságuk is. Ravasz alibi-rendszeröl van itt szó, amely a test igényeivel szemben a lélekre, a lélekéivel szemben a testre hivatkozik. Ebben a szellemi váltógazdaságban rejlik az antropozófia gyakorlati sikereinek a titka.

Mert a vallásnak ma nagy az ára: a szociális lelkiismeret megnyugtatása nélkül nincsen megbékélés Itsennel. Ezért elnyerheti az, akinek nincsen semmije, de drágán, nagyon drágán kell megfizetni érte annak, akinek sokja van.

Ahogy az alexandriai vallásgyár szektái csirátlanitott valláspótlékot szállitottak a római nagybirtokosoknak és bankároknak, akik irigykedve sóvárogtak elgyötört keresztény rabszolgáik titkos katakombagyönyörei után, ugy Steiner is ártalmatlanná nyomoritott formában tálalja fel egy letűnőben levő kor rosszleikiismeretü kiváltásosainak azokat az eszméket, melyek nem kellemes izelitőképen, hanem gyilkos méregként hatnának rájuk, ha igaz mivoltukban érnék erkölcsi szervezetüket… De Steiner int és a vagyonos teve csak ugy keresztülsiklik a tű fokán.

Az antropozófiai mozgalom mögött jelentékeny igazságok állanak. A mozgalom sikere azonban nem ezeken, hanem erkölcsi fogyatékosságain épül fel. Épen ezért a bennerejlő igazságcsirák is el fognak sorvadni.

Polányi Károly

Text Informations

Reference:
Original Publication: Bécsi Magyar Újsag, 11 June 1922
KPA: 01/52, 32
Other Languages:

Lg	Name
EN	“The Anthroposophists”
DE
FR	« Les anthroposophes »