A tudomány autonomiája és az egyetem autonomiája

From Karl Polanyi
Revision as of 13:14, 8 April 2019 by Santiago Pinault (talk | contribs)
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)
Jump to navigation Jump to search


Text in Hungarian to re-read

Az egyetem autonómiája csak külső és jogi formája a tudomány autonómiájának. Legalább így kellene lennie.

Csak a tudósok állapíthatják meg, hogy ki a tudós és ennek a helyes megállapításától, inkább mint bármi mástól, függ a mai és a holnapi, a tudományra épült kapitalista, majd szocialista társadalom sorsa. Amíg az egyetem autonómiája ezt a célt szolgálja, egyetemes társadalmi érdek áll mögötte. Csakhogy, amint a vallásból egyház lett, az egyház pedig a politikai klerikalizmus fészkévé, − úgy lett a tudomány autonómiájából a »budapesti kir. magyar tudományegyetem« autonómiája, ez pedig a politikai reakció legfőbb bástyájává.

Az egyetem (mert a jogi karért az egész egyetem felel) régen megtagadta a tudomány érdekeit és a tudományos kiválasztás helyébe a politikai kiválasztást tette, a tudományos politika helyébe a politizáló tudományt.

Ennek az egyetemnek és az ő jogi karának nincsen joga a politizálás vádját hangoztatni a kormány ellen, mert maga e bűn miatt érett meg régen a reformálásra. De bennünket nemcsak a következetességünk, hanem élő meggyőződésünk is affolé vezérel; hogy semmiféle kormány; sem jogosult eldönteni, ki a tudós, ki nem.

A miniszter a kinevezések eszközlésekor hangsúlyozta, hogy a »független tudományos közvélemény ellenőrzése« alá helyezi azokat. Ám ezt az ellenőrzést nem elégi felhívni, provokálni is kell a. megszólalását, a valóban független módon történő szabad megnyilatkozását.

A tudomány szabadsága, a tudomány; autonómiája testvérei a művészet szabadságának és a művészet autonómiájának. A lényeg mindkettőben egy: semmiféle többség, sem ennek bármiféle megbízottja meg nem határozhatja, hogy mi a művészét, mi a tudomány, hanem csakis azok a tekintélyek, a kiket a tudósok maguk ilyenekül elismernek. Hiszen éppen ez ellen vétett a budapesti kir. magy. tudományegyetem, amikor az állam és a politika tekintélyét elébe helyezte a tudomány és a tudósok tekintélyének. Ez utóbbiakét helyreállítani, − másból nem állhat a tudományügy reformja. De vájjon ki lenne jogosult a független tudományosa közvélemény ellenőrzését gyakorolni?

Elsősorban olyan akadémia, amely a forradalom közvéleményére támaszkodik. Széchenyi akadémiája, a moszkvai szociálisakadémia: konventjei a szellemi forradalomnak. Önjogúak, mert önmagukat igazolják. Csak az ilyen akadémiák azok, amelyeknek nem kell pátens, ilyen akadémiája volt a magyar progressziónak 20 éven át a Társadalomtudományi Társaság.

Egy ilyen akadémia nálunk is igazolhatná a kormány jelöléseit és a kormány kinevezései csak a politizáló egyetemmel szemben volnának erőszak, − nem a tudománnyal szemben, amint az ma látszhatnék.

Pedig a forradalmi energiák kifejezett félrevezetése volna, ha a tőke és a földbirtok arisztokráciája elleni harcot a tudomány arisztokráciája elleni harccá fordítanók A tudomány a jövő trónörököse, akit nem lehet meghagyni a mai egyetem autonómiájának hűtlen és rosszakaratú kezeiben. De a tudományt nem szavazás útján kell demokratizálni és nem azzal, hogy demokratikus kormányhatalom fogja ezentúl megállapítani, hogy ki a tudós, hanem azzal, hogy a tudományt csakis a tudományos autoritás vezeti ezentúl − sem a tegnapi, se a mai kormányok.

A kommunistákkal szemben számos tere van a sürgős koncesszióknak. Több határozottságot az ellenforradalom minden lélegzetével szemben, sokkal gyorsabb tempót szocializmus gazdasági kiépítése felé, főleg azonnali gyökeres szakítást az eddigi kormányzati moralitással és álszociális etikával.

De vészesek az olyan engedmények, amelyek álengedmények, mert senkinek sem a követelései, hanem csakis arra alkalmasak, hogy e követelések lényege felől félrevezessék a nagy tömegeket. Senki sem követeli a kormánytól, hogy a tudósok kiválasztását demokratizálja: csupán a tudomány hasznait és eredményeit; senki sem követeli, hogy a proletariátus, diktálja azt, hogy ki a tudós, csupán azt, hogy az igazi tudományt ne .gáncsolhassa el semmiféle politika.

Nemcsak követelésekkel lehet, íme, félrevezetni, hanem engedményekkel is, ha azok nem létező követelésekre utalnak. A forradalmi tudomány jogát kell itt megvédeni a politizáló egyetem ellen, nem pedig a forradalmi politika jogát az esetleges tudományos aggályokkal szemben.

Mi azt hirdetjük, hogy a tudomány szükségképen arisztokratikus hierarchiájú szervezet, − de erre viszont ne hivatkozzék az az egyetem, amely a sztrájktörő miurikas moralitása alá sülyesztette a maga etikai standardját és amelyhez képest a proletariátus igényei mindenképen és mindenkoron felsőbb;siéges erkölcsi színvonalúak.

A budapesti kir. magy. tudományegyetem jogi kara ne beszéljen félvállról »politikai szempontokról«, mert azokból élősködött idáig − de a demokratikus politika őrizkedjék az igazi tudomány arisztokratikus igényeit elhomályosítani, mert a saját világa egéről oltaná ki az éltető napot.

Text Informations

Reference:
Original Publication: “A tudomány autonomiája és az egyetem autonomiája”, Szabadgondolat, 9.4, February 1919, p. 87-89
KPA: 01/43 (3 p.; copy of the original)
Other languages:

Lg Name
EN The Autonomy of Science and the Autonomy of the University
DE
FR « L'autonomie de la science et l'autonomie de l'université »