A Történelmi materializmus Drámája

A gépelni kívánt magyar szöveget

Bernard Shaw nem marxista. Jevons értékelmélete az éleverzet tanát rendszerbe rögziti, utilitárius kérdéstéstételére negfel, mig a Marx-féle munka-absztrakció nem jelent számára semmit. Az osztályhare-elméletek nem érti.Ebben is az angol viszonyok neveltje: fabianizmus fölülröl és unionizmus alulról jelzik forradalmiságának keretét. Szociálista, de a kontinens elutsitja, a kritikában annál inkább egyezik vele. Nem tagadja tchát a proisblemát, hanem a tényleges fejlődés anyagi szubsztrátumát fel nem ismervén, szükségkép utopista és az is a legsötétjiből, az individual-fantaszták közül való. Igy létre elmélete, a megválto Superman (Übermensch) tana, akit azonban nem egy új erkölestől megtermékenyitett tárdasalomm (amire Nietzsche vágyott), hanem az összesség tudatos és célirányos szervezkedése a fajkiválasztás kerestülviterlére fog megszülni. Az ethikai kiválasztás által létrehozott Übermensch helyébe Superman élettanilag determinált termelését lépti programmul.

A gondolkodó Shawval foglakoznak M. Beer (Neue Zeit) és Ed. Bernstein (Sozialistische Monatshefte) cikkei. Mindkettő azonban olyan hibát követ el, amely Shaw drámáink megérttésénél végzetessé válik: a drámairó és a gondolkodó …egységéből idulnak ki. Beer állitólag Shaw szinműveiből fejtette ki annak gondolatvilágát: de ez csak irodalmi látszat. Tényleg drámáibol már csak annyit érlett meg, amennyit, Shaw nézeteinek és elméleteinek szemüvegén át tekintve azokat, megláthatott. Ez azonban nem sok. Mert színműirói lényege és nagysága, hogy nem elméletet ad, nem rendszerez és nem épít, hanem kritizál. Boncol és leír. És épen azt akarjuk kimutatni, hogy intuitiv szempillantással olyan meglátásokat teremtett, amelyek saját gondolatainak teljes cáfolatát tartalmazzák. Az a sejtés, amellyel laza drámai alkotásait felépítette, különös módon élesebben látott, mint az öntudatos elemzés, amellyel rendszerét megalkotta.

Szépirodalmi működését teljesen a mai rend bírálata tölti ki. E tartalmi egység még a műfajt is tagadó ridegséggel tűnik ki minden irásából. Aforisztikus színműve csak több dramatikus paradoxon. De sem ez, sem az nála nem műfaj. Wilde, az új Merlin, azzal szórakoztatja a buzsoát, hogy szines és gazdag értékítélek végnélküli és meglepő lehetőségeit sziporkáztatja előtte, de a döntő pillanatban idegesen összeszoruló zsebét suttyomban megnyugtatja a bűvész, aki oda súgja: „Nem láng ez, csak tüzijáték. Ez mind lehetetlenség: nem igaz!” Mert a paradoxon Shaw művészetének nem stilusa, hanem tárgya.

Hogy ez miért van így, megmagyarázza azt Shaw drámája. Az is csak látszat. Mert nem dráma az, ami nem az egyén cselekvésre érett akaratát tárgyalja, amelyben a vezetést nem a „személyek” viszik, hanem az „idő” és „színtér”. Már pedig Shawnál az egyén nem kezdeményez, nem alakítja a viszonyokat, amelyekkel harera kelve győz vagy elbukik. Az „egyén” nála legtöbbnyire bugris, aki kényelmes nézetekkel (ideológia) kipárnázott kerevetén az életnek, annak nyugodalmát élvezni akarja és sohse bolygatja ő a „viszonyokat”, ha csak a „viszonyok” neki békét hagynak! De a viszonyok valamely bonyolulás következtében alkalmatlankodni kezdenek. Szokatlan és kényelmetlen aiakot öltenek: a „nézet” csak beáll a víg vagy szomorú tragédia: a viszonyok addig alakulnak, tolódnak, surlódnak, míg az a sokat szenvedett nézet, az üres hólyag, végre gyászosan megpukkad… Az egyetlen […]

Az Özvegy ember házai (Widowers Houses) munkás-bérkaszárnya. […]

Marx bebizonyitotta, hogy a mai rend mellett a részyénytársaság szükségképen rablóbanda. Shaw szerint ugyanazon kapitalista rend alakitó ereje nagyobb: uralma alatt jelenései ezt a paradoxont … […]

Ime, a társaság, amely a tökegyüjtésével … […]

Nem az egyes emberek cselekedetei teremtik az ellentétet, hanem a társadalmi … […]

Még egy példát. Az automobilozó milliomos egy … […]

A leány ügyességét és tetterejét folyvást próbára teszi gazdasági feladata. Nem lehet tchát … […]

Shaw tchát a pyrennaeusi jelenet meglátásával rácáfol antimarxista elméleteire, … […]

Ami e jelenetekben a dráma fejlődésének szempontjából fontos, az az akarati elem teljes hiánya. […]

Igen jellemző e nézet-drámára … […]

A gondviselésszerű férfiű (Man of Destiny) jól tudja, hogy csak azért tették meg az olasz hadjárat generálisának, … […]

Hogy a … […]

A passziv dráma megkivánja, hogy a szerző … […]

Text Informations

Reference: 1907a
Original Publication: “A Történelmi materializmus Drámája”, Huszadik Század, vol. 8, n°1, 1907, pp. 66-71
KPA: 01/01
Other Languages:

Lg	Name
EN	“The Drama of Historical Materialism”
DE
FR	« Le drame du matérialisme historique »